2017. augusztus - Viperák földjén

Igaz, hogy mindegyik hüllőt kedvelem és szívesen fotózom, azonban idén a fali- és zöld gyíkokon kívül más hidegvérűt is meg szerettem volna örökíteni. Sajnos egészen augusztusig nem jártam sikerrel, ezért mindent egy lapra feltéve leutaztam a Kiskunságba, a rákosi viperák védelmének központjába.

Rákosi vipera

Magyarországon az elmúlt évtizedekben elképesztő sikereket ért el a természetvédelem, elég csak a rétisasok, a parlagi sasok vagy kerecsen sólymok védelmére és állománygyarapodására gondolni. Ebbe a sorba illeszkedik a rákosi vipera védelme is, ami egy maroknyi elszánt szakértőnek köszönhetően jött létre, ért el elképesztő, nemzetközi szinten is elismert sikereket, és tart mind a mai napig. Munkájuk már az egyetemen felkeltette az érdeklődésem, azóta tartom velük a kapcsolatot, és ha lehetőségem van rá, leutazom pár napra önkénteskedni, és gyönyörködni az ottani élővilágban. Idén azonban – ahogy a bevezetőben is írtam – fényképezni is szerettem volna, elsősorban rákosi viperákat, de homoki gyíkot is (amely elterjedési területe nálunk, Magyarországon éri el északi határát, és itt is csak foltszerű az előfordulása), illetve szalakótát (amely közeli rokona a gyurgyalagnak, azonban annál ritkább).

Rákosi viperával a természetben szinte lehetetlenség találkozni, nagyon félénk egy állat, veszély közeledtére azonnal fedezékbe húzódik, a tökéletes rejtő színe miatt pedig teljesen képes beleolvadni a környezetébe. Szerencsére a központ környékén viszonylag egyszerűbb dolga van a fotósnak, viszont a bujkálás miatt így sem könnyű jó képet készíteni róluk, de szerencsére volt köztük fotogén alkat is.

Rákosi vipera

A másik két fajjal sajnos nem volt szerencsém, de sok mással igen. Például a közeli mesterséges tónál sikerült mocsári teknősöket, és különböző harkályokat fotóznom.

Mocsári teknős

Mocsári teknősök

Zöld küllő

Nagy fakopáncs

A kiskunsági pusztában pedig további fotókkal lettem gazdagabb.

Tövisszúró gébics a kiskunsági tájban

Naplemente őzzel

Búbos banka nyílvessző

Tövisszúró gébics

Hamvas rétihéja

A zöld gyíkok innen sem hiányozhatnak

Nomen est omen - tövisszúró gébics

Gyurgyalag fa

Búbos banka

Egerészölyv

A legérdekesebb és leglátványosabb jelenet az volt, amikor egy kis őrgébics megtámadott egy nálánál jóval nagyobb egerészölyvet. Nem mindennapi látvány volt, pár képpel meg is örökítettem. 

Kis őrgébics támadás előtt

Dávid és Góliát (Kis őrgébics kontra egerészölyv) 1

Dávid és Góliát (Kis őrgébics kontra egerészölyv) 2

Örültem, hogy idén kijutottam a Rákosivipera-védelmi Központba, és nem csak a képek miatt, hanem jó látni, hogy ennek az unikális, csak a Kárpát-medencében élő kígyónak a védelme továbbra is sikeres, amelyhez én is hozzájárulhatok valamilyen szinten. Akit a téma bővebben érdekel, ezen a linken tud tájékozódni a rákosi viperáról, és a Központról is: http://www.rakosivipera.hu/hu/rakosi-vipera-vedelmi-kozpont/

2017. június - Magyarország trópusi madarai

Kissé hatásvadásznak tűnhet a cím, azonban a gyurgyalag valóban eléggé trópusi jelegű madár, már ami a színét illeti: gyönyörű, élénk kékeszöld, sárga, és barna kombinációjával valóban idegennek tűnhet a Kárpát-medencében, pedig egészen elterjedt madár, bárhol felbukkanhat. Ezért (bízva a nagy számok törvényében és a szerencsémben) reméltem, hogy idén sikerül róluk is pár képet készítenem.

Gyurgyalag

A madár trópusi jellegéhez az is hozzájárul, hogy ideje nagy részét nem is itt, hanem Afrikában tölti. Nálunk májustól szeptemberig, de inkább augusztusig figyelhető meg, szóval viszonylag szűkös idő állt a rendelkezésemre. A szerencse megint az én oldalamon állt egy jó barát alakjában, aki mondott egy közeli homokbányát, ahol fészkelnek gyurgyalagok. Tippje igaznak bizonyult, a szóban forgó helyen valóban rengeteg gyurgyalagot lehetett látni, miközben akrobatikus mutatványokat hajtottak végre a levegőben. Elég szürreális látvány volt, ahogy a hatalmas bányagépek mellett békésen repkedtek ezek a nem mindennapi madarak. Van abban valami megnyugtató, hogy a folyószabályozásokkal az ember megszüntette a gyurgyalagok potenciális fészkelő helyeit, azonban a bányászattal nyitott partfalakat a gyurgyalagok alternatívaként tudják használni. Ebből is látszik, hogy a természet mennyire leleményes tud lenni (sajnos a legtöbb faj nem ennyire alkalmazkodó, de örülni kell ezeknek az apróbb csodáknak).

A gyurgyalagok igazi légi akrobaták

Rovarokkal táplálkoznak, melyeket repülés közben kapnak el

Gyurgyalagok

Gyurgyalag zuhanórepülésben

Gyurgyalag és a tápláléka

Gyurgyalag és a tápláléka

Gyurgyalag

Már a sikeres gyurgyalag fotózással is beértem volna, de a mázlim tovább kitartott: egy csapat holló is tiszteletét tette.

Hollók

Holló

Vegetarian progressive grindcore banda borító

Baljós szárnyak

Illetve egy egerészölyv is gyakori vendég volt.

Egerészölyv

Egerészölyv gyurgyalagokkal

Egerészölyv

Egerészölyv

Egerészölyv a lemenő napnál

Augusztus végére a madaraknak nyoma sem maradt, az addig szünetelő munkagépek a mementóként szolgáló üregeket hamar eltüntették (szerencsére felfüggesztik nyárra a munkát a madarak védelmében, a munka újbóli megindulása pedig segíti a meredek partfalak fennmaradását, ahová a gyurgyalagok minden évben új üreget fúrhatnak), azonban én számos képpel lettem gazdagabb, amikben tudok gyönyörködni jövő májusig, amikor újra élőben láthatom ezeket a páratlan szépségű madarakat.

2017. május-június - Nyár eleji pillanatok

Nyár elején már nyoma sincs a téli meghitt csendnek. Ha az ember kiteszi a lábát, mindenhonnan rovarzümmögés és madárének fogadja. Idén viszonylag sokat utaztam, aminek köszönhetően elég szép mennyiségű kép született az év ezen időszakából.

Alkonyi csuszka

Május utolsó hétvégéjét Szekszárdon töltöttem, és ha már ott voltam, muszáj volt megnéznem a Gemenci erdőt, ezt a gyönyörű, Duna menti árteret. A táj valóban páratlan szépségű, szinte őserdő jellegű, amihez nagyban hozzájárul a mocsári teknősök jelenléte (akik többsége az emberi jelenlét észlelésekor azonnal felhagynak napozásukkal, és már csobbannak is a vízbe).

Gemenci "őserdő" mocsári tenőssel

A szürke gémek természetesen innen sem hiányozhattak, de egy madár külön említést érdemel, méghozzá a bakcsó. Nagyon megörültem ennek a rejtőzködő, szürke gémnél kisebb termetű gémfélének. Azonban az öröm nem volt kölcsönös, ahogy közelebb értem azonnal távozott is. A gépen még a beállításokat sem volt időm átállítani, így csak elmosódott képeket tudtam készíteni a röptéről, de egy kis utómunkával hangulatos „dinamikus” képeket tudtam belőlük kreálni.

Szürke gém

Bakcsó, népies nevén vakvarjú

"Dinamikus" bakcsó

A Csallóközt ebben az időszakban sem akartam kihagyni, hisz ott is rengeteg szürke gém, kárókatona, és egyéb madár figyelhető meg ilyenkor. Sikerült is jó néhány képet készítenem, sőt, még egy fekete gólya is feltűnt a messzeségben. Sajnos túl messze ahhoz, hogy jó képet lehessen róla készíteni, de mivel nem gyakran találkozom ezzel a félénk madárral, ezért már annak is örülök, ha egyáltalán látok egyet.

Kárókatonák

Kárókatonák

Szürke gém

Őrség

Landolás1

Landolás2

Erdei pinty

Azontúl, hogy több fajról is sikerült olyan képeket készítenem, amelyekkel már elégedettebb voltam, mint az eddigi képeimet, az is új lendületet adott, hogy megfigyeltem és meg is örökítettem ritkábban előforduló fajokat. Ez betudható egyfajta visszaigazolásnak, hogy érdemes időt áldozni erre a remek hobbira.

2017. április-május - Vércse szerelem a Csallóközben

Ha már tavasz, akkor a madárfotózást sem szabad lefelejteni a listáról, hisz ilyenkor nemcsak a vonuló madarak térnek vissza, de kezdődik a nászidőszak is, ezért ez az időszak a madarak szempontjából is eléggé mozgalmas.

Gondoltam idén is kimegyek a Duna árteréhez a Csallóközben, de előtte még megálltam a Bősi erőműnél nézelődni, nem is sejtve, hogy itt fog várni a legizgalmasabb fotótéma: mihelyt megérkeztem, egy árnyat láttam elsuhanni a betonon. Egyből próbáltam megtalálni az árny gazdáját, aki – mint kiderült - egy vörös vércse. Gyorsan eltűnt a korlát mögött, én azonnal odasiettem. Szerencsére kiült a gát falára, így már jobban meg is tudtam nézni, és már képeket is készíthettem. Egy tojó volt, de nem sokkal később érkezett egy hím, akinek nem kellett sokat udvarolnia, máris „szerelembe estek”, és a hím azzal a lendülettel tovább is repült. Gyorsan történtek az események, de így is tudtam készíteni pár képet.

Tojó vörös vércse

Vércse szerelem 1

Vércse szerelem 2

Vércse szerelem 3

Vércse szerelem 4

Hím vörös vércse

Utána szinte már csak kötelességtudatból fényképzetem a szürke gémeket, búbos vöcsköket és küszvágó cséreket az ártérben. Persze, nem mintha nem élveztem volna, de a ragadozó madarakat különösen kedvelem, megjelenésükben és kiállásukban is van valami tiszteletet parancsoló, felsőbbrendű kisugárzás. Őket bármikor, bármilyen helyzetben élvezettel fotózom, de ilyen pillanathoz ritkán van szerencsém, így különösen nagy élmény volt ez számomra.

Búbos vöcsök

Szürke gémek

Szürke gém

Küszvágó csér

2017. április - Az év első hidegvérűi

Tavasszal szinte váltják egymást a jobbnál jobb fotótémák: ahogy a kora tavaszi virágok kezdtek eltűnni, úgy kezdtek ébredezni a hüllők, így folytattam töretlen lelkesedéssel D90-esem expószámának növelését.

Elő hüllőfotós túrám idén a Somlóra vezetett, ahol már tavaly is szép számmal voltak jelen a zöld gyíkok. Idén is sikerült párral találkozni, illetve már a fali gyíkok is vígan rohangáltak a kövek között.

Zöld gyík

Zöld gyík

Fali gyík

Fali gyík

Ezután a Tóti-hegyen sikerült lencsevégre kapni néhány zöld gyíkot, melyek hímjeinek már kezdett kékülni a torka. A Tóti-hegy is a Balaton-felvidéki tanúhegyek sorát erősíti, tehát vulkáni eredetű. Jellegzetessége, hogy nem olyan lapos tetejű, mint mondjuk a Badacsony, tényleg hegy jellege van, aminek egy élmény kiállni a csúcsára, ahol az ember úgy érezheti, hogy a világ tetején áll.

Zöld gyík

Zöld gyík

A tavaszi utolsó nagyobb hüllőfotózásra is a Balaton-felvidéken került sor, Balatonudvari határában. Itt is zöld gyíkok lettek fotózásom áldozatai, melyek hímjeinek már jóval kékebb volt a torka, mint a Tóti-hegyi fajtársaiknak.

Zöld gyík

Zöld gyík

Zöld gyík

Zöld gyík

Kedvemet nem szegte, hogy most tavasszal is csak a két legelterjedtebb hüllőfajjal találkoztam, mivel ez a kettő is nagyon fotogén, nem tudom megunni a fotózásukat, ráadásul valamit hagyni kell jövőre is.