2018. szeptember - Szlovéniai hüllővadászat

2018-ban a szlovén tengerparton nyaraltunk, amit több ok miatt is vártam: Szlovéniát nagyon szeretem, tengerparton közel 10 éve nem nyaraltam, a kiszemelt város – Piran – elég ígéretesnek tűnt, és - ami jelen bejegyzésem miatt releváns - esélyem nyílt olyan hüllőket látni és fényképezni, amelyek nálunk nem élnek. Szlovéniában több olyan hüllő is előfordul, mely nálunk már nem, ilyen például a homoki vipera, fiumei faligyík, vagy a fekete éleshátúgyík. Mivel csak néhány napra mentünk, ezért tudtam, hogy sok időt nem tölthetek a hüllők felkutatásával, de reméltem, hogy legalább az egyik egzotikus faj lencsevégre kerül.

Már városnézés közben belefutottam pár gyíkba, azonban ezek a nálunk is gyakori fali gyíkok voltak.

Nálunk is gyakori fali gyík

A város felfedezése után a Strunjan Nemzeti Park felé vettük az irányt, ami Pirantól nem messze, csupán néhány kilométerre található. A táj fantasztikus volt, a tenger fölé magasodó sziklák látványa egyszerűen lenyűgöző, azonban engem ennél jobban lekötött, hogy rengeteg olyan gyíkra lettem figyelmes, amelyek egyértelműen nem sima fali gyíkok voltak. Terepen nem tudtam eldönteni, hogy fiumei faligyíkok, vagy olasz faligyíkok, de később a képek alapján egyértelműen meg lehetett állapítani, hogy olasz faligyíkok.

Olasz faligyík és a vacsorája

 

Akrobata olasz faligyík

Olasz faligyík

Olasz faligyík

Olasz faligyík

Az idő rövidsége ellenére a környezet és az időjárás kedvezett a kirándulásnak, és igaz, hogy nem hemzsegtek egzotikusabbnál egzotikusabb fajok a túraútvonalon, mégis nagyon örülök, hogy ezzel a fajjal sikerült megismerkednem és képet csinálnom róla.

2017. április - Az év első hidegvérűi

Tavasszal szinte váltják egymást a jobbnál jobb fotótémák: ahogy a kora tavaszi virágok kezdtek eltűnni, úgy kezdtek ébredezni a hüllők, így folytattam töretlen lelkesedéssel D90-esem expószámának növelését.

Elő hüllőfotós túrám idén a Somlóra vezetett, ahol már tavaly is szép számmal voltak jelen a zöld gyíkok. Idén is sikerült párral találkozni, illetve már a fali gyíkok is vígan rohangáltak a kövek között.

Zöld gyík

Zöld gyík

Fali gyík

Fali gyík

Ezután a Tóti-hegyen sikerült lencsevégre kapni néhány zöld gyíkot, melyek hímjeinek már kezdett kékülni a torka. A Tóti-hegy is a Balaton-felvidéki tanúhegyek sorát erősíti, tehát vulkáni eredetű. Jellegzetessége, hogy nem olyan lapos tetejű, mint mondjuk a Badacsony, tényleg hegy jellege van, aminek egy élmény kiállni a csúcsára, ahol az ember úgy érezheti, hogy a világ tetején áll.

Zöld gyík

Zöld gyík

A tavaszi utolsó nagyobb hüllőfotózásra is a Balaton-felvidéken került sor, Balatonudvari határában. Itt is zöld gyíkok lettek fotózásom áldozatai, melyek hímjeinek már jóval kékebb volt a torka, mint a Tóti-hegyi fajtársaiknak.

Zöld gyík

Zöld gyík

Zöld gyík

Zöld gyík

Kedvemet nem szegte, hogy most tavasszal is csak a két legelterjedtebb hüllőfajjal találkoztam, mivel ez a kettő is nagyon fotogén, nem tudom megunni a fotózásukat, ráadásul valamit hagyni kell jövőre is. 

2016. július - Utazás Szerbiába

2016-ban úgy döntöttünk, hogy pár év kihagyás után elmegyünk egy családi nyaralásra. Úti célnak Szerbiát, azon belül is Belgrádot, és környékét választottuk ki. Izgatottan vártam a júliusra kitűzött indulást, már csak azért is, mivel 2010-ben már jártam a környéken, és nagyon megtetszett az a balkáni-poszt szocialista hangulat, ami árad az országból. Persze egy ilyen családi eseményt illik képekkel is dokumentálni, és ha már ott a gép, hiba lenne nem keresni a természetfotózási lehetőségeket.

Belgrádban elsőként természetesen a Száva és a Duna összefolyásánál található Nándorfehérvári várat néztük meg. A vár maga az élő történelem, ahol oly sokáig megakadályozták az oszmán terjeszkedést – szinte minden pontjához kapcsolódik egy történelmi esemény vagy legenda. A vár falain belül furcsa kép fogadott minket: 2. világháborús páncélosok, a német Panzerektől az amerikai M3 Stuarton és olasz Carro Armato-n keresztül az orosz T-34-ig volt itt minden. Azonban számomra nem csak ezek miatt volt érdekes a vár, hanem azért is, mert ahol vár és rengeteg kő van, ott nagy valószínűséggel fali gyík is van. Elméletem helytállónak bizonyult, nem sokat kellett kóborolnom egy kőrakás mellett, mire megpillantottam az első fali gyíkokat. Miután készítettem pár képet, odébb is álltam, nehogy szó érje a ház elejét, hogy nem készítek családi album kompatibilis képeket is.

Fali gyík

Fali gyík

A nap további részében a várost fedeztük fel, nem sok további lehetőséget hagyva a természetfotózásra, azonban félreértés ne essék, ezt is ugyanannyira élveztem, sőt, a belgrádi repülőmúzeumot érdemes is kiemelni: már maga az épület megvett kilóra, imádom ezeket a „futurisztikus szocialista” épületeket. Az épületen kívül is és belül is rengeteg repülőgép volt, főleg hidegháborús harci gépek, azonban akadt néhány 2. világháborús gépmadár is. Ami még érdekessége a múzeumnak, hogy itt tartják annak a két amerikai repülőgépnek (F-16, F-117) a maradványait, amit a szerbek a délszláv háborúban lőttek le.

Belgrádi repülőmúzeum

Géppark szó szerinti értelmezése

A következő nap átléptük a város határait, és Szendrő felé vettük az irányt, ahol Európa legnagyobb síkvidéki vára található. Már amikor leparkoltunk a Duna partján elterülő vár falainál, egyértelművé vált, hogy szó sincs semmiféle nagyzásról, ez a vár valóban hatalmas: gigászi területet foglal el, a bástyái pedig akkorák, mint egy-egy kisebb vár. Az embernek az a gondolata támadt, hogy George R. R. Martin itt sétálhatott, amikor megalkotta Harrenhal várát. A korábban felvázolt elméletem a várakról és fali gyíkokról itt is megállta a helyét, ráadásul a Duna közelsége miatt pár vízimadár is tiszteletét tette, úgyhogy rengeteget tudtam fotózni.

Szendrő várának egy kis részlete

Dankasirály

Nagy kárókatona felszállás közben

Ennio Morricone - For A Few Dollars More 

Több lehetőségem nem adódott a nyaralás alatt természetfotókat készíteni, azonban így is elégedett voltam, de ha nem sikerült volna fotóznom, akkor se lett volna egy rossz szavam, mivel ez az ország még mindig nagyon tetszik, és remélem még lesz alkalmam visszamenni.

2016. május - Badacsonyi minivaránuszok

Közelségük miatt számtalan alkalmam adódott a Balaton-felvidéki tanúhegyeken kirándulni. De nem csak ez vezérelt abban, hogy gyakran ellátogassak ide, hanem a látvány, a vulkáni tevékenység „tanújaként” megmaradt bazaltorgonák, a helyi borok, és nem utolsó sorban a rengeteg gyík is.

Nem is tudnék egy hegyet se kiemelni ezek közül, mindegyik különleges a maga módján. Azonban a Badacsony valamilyen szempontból mégis fontos a számomra: életemben itt láttam először zöld gyíkot. Még óvodás lehettem, amikor itt kirándultunk, és fent az erdőben megpillantottam ezt az óriási hüllőt. Tudtam, hogy nagy, de nem, hogy ennyire. Gigászi méretei lenyűgöztek, legalább kétszer akkora volt, mint az addig látott fürge gyíkok. Ámulatomban nem is tudtam mást tenni, mint csodálni ezt a lényt, ami sokkal szebb volt, mint a rajzokon a könyvemben. Ezt az emléket nem koptatták ki az agyam mozgó alkatrészei a hosszú évek fáradhatatlan munkája alatt, így mindig eszembe jut, amikor ellátogatok Badacsonyba.

Nem történt ez másként 2016. májusában sem, amikor sajnos csak egy villámlátogatás erejéig voltam a Badacsonyban, de a biztonság kedvéért azért magammal hoztam a fényképezőgépemet. Gondoltam, ha lesz rá egy kis idő, felmegyek a hegyre gyíkokra vadászni. Rendesen megdöbbentem, amikor már a mólón kiderült, hogy jó ötlet volt elhozni a fényképezőgépet, ugyanis a mólón lévő hatalmas beton virágládák peremén fali gyíkok futkároztak. Nem is zavartatták magukat, miközben emberek százai haladtak el mellettük percenként.

A fali gyíkok gyakran szemmel tartják potenciális támadóikat - jelen esetben az objektívet

Fali gyík

A zöld gyíkok mellett ők is a közönséges elterjedésű gyíkok sorát erősítik, bárhol előfordulnak, még az ember által lakott környezetet sem vetik meg, sőt, a kőrakásokat és kőfalakat kifejezetten szeretik. Ez a gyík a legkisebb magyarországi nyakörvösgyík – azért nem gyíkot írok, mert nála kisebb a pannongyík, azonban ő a vakondgyíkfélék családjába tartozik. A fentiek, valamint szürke színe miatt elsőre nem is tűnhet túl érdekes gyíknak, azonban közelebbről megnézve már más a helyzet: színe sem egyszínű szürke, hanem a mintázata elég változatos lehet. Személyes kedvencem, amikor az egész testét kisebb-nagyobb foltok borítják. Ezen kívül a feje formája is említést érdemel, ugyanis jóval lapítottabb, mint a többi hazai gyíknak, ami kinézetének kicsit „varánuszos” jelleget kölcsönöz. Kis termetük miatt már a korai órákban elérik az optimális testhőmérsékletüket, így napközben már folyamatosan mozgásban vannak, nem is lehet olyan napozó egyedekkel találkozni, mint a zöld gyíkok esetében. Ez fotózás szempontjából nem a legjobb, hisz csak pár másodpercem volt egy-egy képet elkészíteni. Pár képet azért tudtam róluk csinálni, utána hagytam őket, had kergetőzzenek tovább.

Fali gyík bemutatja miért is nevezték el így

Fali gyík

Fali gyík

Szerencsémre a hegyre is sikerült feljutni, igaz, nem időzhettem ott sokat, de ez is valami. Fent már zöld gyíkkal is találkoztam, egy jól megtermett hímmel egy darabig hol bújócskáztunk, hol fogócskáztunk, épp melyik játékhoz volt kedve. Azonban nekem nem volt sok kedvem játszani, így hamar feladtam. Vigaszdíjként egy méretesebb fali gyíkról sikerült készítenem egy képet.

Fali gyík

A Badacsonyt otthagyni mindig nehéz, viszont mindig gazdagodom valamivel, és most nem csak emlékekkel, és még csak nem is pár jpg kiterjesztésű digitális fájlal, hanem plusz tudással ezekről a lényekről, amit a képek elkészítése közben szereztem a megfigyelésnek hála. És ez a megszerzett tudás az, ami értékesebb, mint bármelyik kép a világon.