2017. június - Magyarország trópusi madarai

Kissé hatásvadásznak tűnhet a cím, azonban a gyurgyalag valóban eléggé trópusi jelegű madár, már ami a színét illeti: gyönyörű, élénk kékeszöld, sárga, és barna kombinációjával valóban idegennek tűnhet a Kárpát-medencében, pedig egészen elterjedt madár, bárhol felbukkanhat. Ezért (bízva a nagy számok törvényében és a szerencsémben) reméltem, hogy idén sikerül róluk is pár képet készítenem.

Gyurgyalag

A madár trópusi jellegéhez az is hozzájárul, hogy ideje nagy részét nem is itt, hanem Afrikában tölti. Nálunk májustól szeptemberig, de inkább augusztusig figyelhető meg, szóval viszonylag szűkös idő állt a rendelkezésemre. A szerencse megint az én oldalamon állt egy jó barát alakjában, aki mondott egy közeli homokbányát, ahol fészkelnek gyurgyalagok. Tippje igaznak bizonyult, a szóban forgó helyen valóban rengeteg gyurgyalagot lehetett látni, miközben akrobatikus mutatványokat hajtottak végre a levegőben. Elég szürreális látvány volt, ahogy a hatalmas bányagépek mellett békésen repkedtek ezek a nem mindennapi madarak. Van abban valami megnyugtató, hogy a folyószabályozásokkal az ember megszüntette a gyurgyalagok potenciális fészkelő helyeit, azonban a bányászattal nyitott partfalakat a gyurgyalagok alternatívaként tudják használni. Ebből is látszik, hogy a természet mennyire leleményes tud lenni (sajnos a legtöbb faj nem ennyire alkalmazkodó, de örülni kell ezeknek az apróbb csodáknak).

A gyurgyalagok igazi légi akrobaták

Rovarokkal táplálkoznak, melyeket repülés közben kapnak el

Gyurgyalagok

Gyurgyalag zuhanórepülésben

Gyurgyalag és a tápláléka

Gyurgyalag és a tápláléka

Gyurgyalag

Már a sikeres gyurgyalag fotózással is beértem volna, de a mázlim tovább kitartott: egy csapat holló is tiszteletét tette.

Hollók

Holló

Vegetarian progressive grindcore banda borító

Baljós szárnyak

Illetve egy egerészölyv is gyakori vendég volt.

Egerészölyv

Egerészölyv gyurgyalagokkal

Egerészölyv

Egerészölyv

Egerészölyv a lemenő napnál

Augusztus végére a madaraknak nyoma sem maradt, az addig szünetelő munkagépek a mementóként szolgáló üregeket hamar eltüntették (szerencsére felfüggesztik nyárra a munkát a madarak védelmében, a munka újbóli megindulása pedig segíti a meredek partfalak fennmaradását, ahová a gyurgyalagok minden évben új üreget fúrhatnak), azonban én számos képpel lettem gazdagabb, amikben tudok gyönyörködni jövő májusig, amikor újra élőben láthatom ezeket a páratlan szépségű madarakat.

2017. május-június - Nyár eleji pillanatok

Nyár elején már nyoma sincs a téli meghitt csendnek. Ha az ember kiteszi a lábát, mindenhonnan rovarzümmögés és madárének fogadja. Idén viszonylag sokat utaztam, aminek köszönhetően elég szép mennyiségű kép született az év ezen időszakából.

Alkonyi csuszka

Május utolsó hétvégéjét Szekszárdon töltöttem, és ha már ott voltam, muszáj volt megnéznem a Gemenci erdőt, ezt a gyönyörű, Duna menti árteret. A táj valóban páratlan szépségű, szinte őserdő jellegű, amihez nagyban hozzájárul a mocsári teknősök jelenléte (akik többsége az emberi jelenlét észlelésekor azonnal felhagynak napozásukkal, és már csobbannak is a vízbe).

Gemenci "őserdő" mocsári tenőssel

A szürke gémek természetesen innen sem hiányozhattak, de egy madár külön említést érdemel, méghozzá a bakcsó. Nagyon megörültem ennek a rejtőzködő, szürke gémnél kisebb termetű gémfélének. Azonban az öröm nem volt kölcsönös, ahogy közelebb értem azonnal távozott is. A gépen még a beállításokat sem volt időm átállítani, így csak elmosódott képeket tudtam készíteni a röptéről, de egy kis utómunkával hangulatos „dinamikus” képeket tudtam belőlük kreálni.

Szürke gém

Bakcsó, népies nevén vakvarjú

"Dinamikus" bakcsó

A Csallóközt ebben az időszakban sem akartam kihagyni, hisz ott is rengeteg szürke gém, kárókatona, és egyéb madár figyelhető meg ilyenkor. Sikerült is jó néhány képet készítenem, sőt, még egy fekete gólya is feltűnt a messzeségben. Sajnos túl messze ahhoz, hogy jó képet lehessen róla készíteni, de mivel nem gyakran találkozom ezzel a félénk madárral, ezért már annak is örülök, ha egyáltalán látok egyet.

Kárókatonák

Kárókatonák

Szürke gém

Őrség

Landolás1

Landolás2

Erdei pinty

Azontúl, hogy több fajról is sikerült olyan képeket készítenem, amelyekkel már elégedettebb voltam, mint az eddigi képeimet, az is új lendületet adott, hogy megfigyeltem és meg is örökítettem ritkábban előforduló fajokat. Ez betudható egyfajta visszaigazolásnak, hogy érdemes időt áldozni erre a remek hobbira.

2017. április-május - Vércse szerelem a Csallóközben

Ha már tavasz, akkor a madárfotózást sem szabad lefelejteni a listáról, hisz ilyenkor nemcsak a vonuló madarak térnek vissza, de kezdődik a nászidőszak is, ezért ez az időszak a madarak szempontjából is eléggé mozgalmas.

Gondoltam idén is kimegyek a Duna árteréhez a Csallóközben, de előtte még megálltam a Bősi erőműnél nézelődni, nem is sejtve, hogy itt fog várni a legizgalmasabb fotótéma: mihelyt megérkeztem, egy árnyat láttam elsuhanni a betonon. Egyből próbáltam megtalálni az árny gazdáját, aki – mint kiderült - egy vörös vércse. Gyorsan eltűnt a korlát mögött, én azonnal odasiettem. Szerencsére kiült a gát falára, így már jobban meg is tudtam nézni, és már képeket is készíthettem. Egy tojó volt, de nem sokkal később érkezett egy hím, akinek nem kellett sokat udvarolnia, máris „szerelembe estek”, és a hím azzal a lendülettel tovább is repült. Gyorsan történtek az események, de így is tudtam készíteni pár képet.

Tojó vörös vércse

Vércse szerelem 1

Vércse szerelem 2

Vércse szerelem 3

Vércse szerelem 4

Hím vörös vércse

Utána szinte már csak kötelességtudatból fényképzetem a szürke gémeket, búbos vöcsköket és küszvágó cséreket az ártérben. Persze, nem mintha nem élveztem volna, de a ragadozó madarakat különösen kedvelem, megjelenésükben és kiállásukban is van valami tiszteletet parancsoló, felsőbbrendű kisugárzás. Őket bármikor, bármilyen helyzetben élvezettel fotózom, de ilyen pillanathoz ritkán van szerencsém, így különösen nagy élmény volt ez számomra.

Búbos vöcsök

Szürke gémek

Szürke gém

Küszvágó csér

2017. április - Az év első hidegvérűi

Tavasszal szinte váltják egymást a jobbnál jobb fotótémák: ahogy a kora tavaszi virágok kezdtek eltűnni, úgy kezdtek ébredezni a hüllők, így folytattam töretlen lelkesedéssel D90-esem expószámának növelését.

Elő hüllőfotós túrám idén a Somlóra vezetett, ahol már tavaly is szép számmal voltak jelen a zöld gyíkok. Idén is sikerült párral találkozni, illetve már a fali gyíkok is vígan rohangáltak a kövek között.

Zöld gyík

Zöld gyík

Fali gyík

Fali gyík

Ezután a Tóti-hegyen sikerült lencsevégre kapni néhány zöld gyíkot, melyek hímjeinek már kezdett kékülni a torka. A Tóti-hegy is a Balaton-felvidéki tanúhegyek sorát erősíti, tehát vulkáni eredetű. Jellegzetessége, hogy nem olyan lapos tetejű, mint mondjuk a Badacsony, tényleg hegy jellege van, aminek egy élmény kiállni a csúcsára, ahol az ember úgy érezheti, hogy a világ tetején áll.

Zöld gyík

Zöld gyík

A tavaszi utolsó nagyobb hüllőfotózásra is a Balaton-felvidéken került sor, Balatonudvari határában. Itt is zöld gyíkok lettek fotózásom áldozatai, melyek hímjeinek már jóval kékebb volt a torka, mint a Tóti-hegyi fajtársaiknak.

Zöld gyík

Zöld gyík

Zöld gyík

Zöld gyík

Kedvemet nem szegte, hogy most tavasszal is csak a két legelterjedtebb hüllőfajjal találkoztam, mivel ez a kettő is nagyon fotogén, nem tudom megunni a fotózásukat, ráadásul valamit hagyni kell jövőre is. 

2017. március-május - A tavasz hírnökei

Előző kettő bejegyzésben a kora-tavaszi virágokról volt szó, azonban idővel a tavaszi nap sugarai előcsalogatták a többi virágot is, amely esemény mellett nem tudtam szó nélkül, illetve képkészítés nélkül elmenni.

Természetesen idén sem akartam kihagyni a kockásliliomokat, de repetitív sem akartam maradni, így más helyszíneket is felkerestem, illetve másfajta beállításokkal, témákkal próbálkoztam. Ráadásul találtam olyan egyedeket, melyek majdnem teljesen fehérek voltak, így sikerült ezekkel is (egy kis képzavarral élve) színesíteni a képsorozatot.

Kockásliliom

Kockásliliom

Kockásliliom a naplementében

Tavaszi idill

Kissé sápadt kockásliliom

A leánykökörcsinek mellett más kökörcsinekről is szerettem volna képet készíteni. Szerencsémre viszonylag közel, a Balaton-felvidéken találtam is pár tő fekete kökörcsint. Igaz, hogy őket nem tudtam naplementekor megörökíteni, de a megtalálásuknak is örültem, ráadásul valamit jövőre is hagyni kell.

Fekete kökörcsin

Fekete kökörcsin

Fekete kökörcsin

Az utolsó megörökített versenyző az agárkosbor májusban, melyből szerencsére viszonylag sok nő a környéken.

Agárkosbor

Ezzel a pár fajjal zártam az idei tavaszi virágfotózásomat, rendesen feladva magamnak a leckét a következő évre, de már akkor kitaláltam pár új ötletet, amit majd kipróbálhatok.