Hecki Photography

2018. április 13., péntek

2018. március - Duna menti pillanatok

Márciusban ismét kijutottam a Csallóközbe, aminek nagyon megörültem, mivel már viszonylag régen voltam itt fotózni. Az ártérben itt-ott megmaradt hó emlékeztetett arra, hogy nemrég még tél volt, de a szikrázó napsütés, a kellemes meleg, és az előbújó virágok már jelezték, hogy beköszöntött a tavasz. Ezt a megállapítást csak tovább erősítette a búbos vöcskök násza, amiről készítettem is pár képet.

Búbos vöcskök násza

Búbos vöcskök

Miután a vöcskök elúsztak, felvettem a parton a várakozó pozíciót. Egy idő után érdekes árnyakra lettem figyelmes: a magasban két héja körözött. Sajnos viszonylag messze voltak, de már annak is örültem, hogy láttam ezeket a gyönyörű ragadozókat.

Héja

Héják

Ezután a túlparton is észrevettem egy közepes méretű madarat, melynek jellegzetes röpte azonnal egyértelművé tette, hogy kihez is van szerencsém: egy barna rétihéjához. Ahogy megfordult, már a tollazatát is lehetett látni, amiből az is kiderült, hogy egy hímhez van szerencsém, aminek nagyon megörültem, mivel hímet eddig még nem sikerült fotóznom.

Hím barna rétihéja

Pár héttel később a Duna másik oldalára, a Szigetközbe is kijutottam. Leírhatatlan hangulata van a víz menti köves zátonyoknak, ahol lencsevégre kaptam néhány kis lilét.

Kis lilék

Egy part menti tisztáson pedig ismét sikerült látnom egy vörös kányát. Fantasztikus élmény nézni a kecses siklását ennek a ritka madárnak.

Vörös kánya

Azonban nem ez volt a legmegdöbbentőbb momentum: a környéken barangolva egy hatalmas ragadozót sikerült megpillantani. Nem is gondolkodtam, csak készítettem pár képet, és csak ezután próbáltam meg beazonosítani, de amikor rájöttem, hogy mit sikerült megörökíteni, nem akartam hinni saját magamnak: egy fiatal szirti sast.

Fiatal szirti sas

Alig tértem magamhoz a döbbenettől, hogy egy ritka hegyvidéki fajjal találkoztam egy síksági folyóvidéken. Sok szép pillanatot köszönhetek a fotózásnak, de ezt az esetet még sokáig fogom emlegetni, és csak a korábbi megállapításomat tudom ismételni, hogy érdemes sok időt kint tölteni, hogy minél több csodálatos pillanatnak lehessek tanúja.

2018. március 20., kedd

2018. március - Jégmezők lovagjai

Több hónapos csúszással, de február végére megérkezett az igazi tél, mínuszokkal, hóval, jéggel. Ebben a zord időben a Balaton is teljesen befagyott, nyílt vízfelület egyedül a Tihany és Szántód között közlekedő komp sávjában volt. Ez már önmagában egy olyan egyedi látvány, amit érdemes volt megnézni, azonban még egy érv szólt mellette: a környék összes vízimadara erre a viszonylag kis területre kényszerült behúzódni.

A látvány valóban lenyűgöző volt: jég borított mindent, ameddig a szem ellátott, a vízben pedig több ezer madár gyűlt össze. Ráadásul már partközelben sem csak a gyakran látható tőkés récék, bütykös hattyúk, szárcsák úszkáltak, rajtuk kívül barát-, és kontyos récék, kis kárókatonák és búbos vöcskök is voltak szép számmal.

Kontyos réce a jeges vízben, háttérben szárcsák

Jeges látvány a Balatonon
(elöl 2 búbos vöcsök, kontyos récék, kicsit hátrább barátrécék)

Punk's not dead
(kontyos réce, szárcsák és barátrécék)

Karmester barátréce és a szúrós tekintetű búbos vöcsök

A három muskétás
(három kis kárókatona és szárcsák)

Már ezek miatt a madarak miatt is érdemes lett volna leutazni, azonban ha az ember távolabb nézett, még érdekesebb fajokat vehetett észre. Kicsit beljebb hatalmas csapatokba verődött kercerécék tették még autentikusabbá a sarkvidéki hangulatot.

Felszálló kercerécék, bal elöl három nagy bukó

Kercerécék

Felszállás
(kercerécék és kontyos récék)

Kercerécék

Hím kerceréce a jégtáblák felett

Kercerécék

Kerceréce pár

Kercerécék

A kercerécéken kívül még egy téli vendéget sikerült megörökítenem, méghozzá a nagy bukót, akihez szintén nem gyakran volt eddig szerencsém.

Nagy bukók

Hím nagy bukó

Nagy bukó pár

Végtelenül boldog vagyok, hogy sikerült lejutnom a befagyott Balatonhoz. Pár hete írtam, hogy mennyire különleges látványt nyújt télen. Ehhez a különleges látványhoz a jégtáblák, és a madarak jelenléte rengeteget hozzáad, amihez foghatót nehéz lenne találni.

2018. március 14., szerda

2018. február-március - D7100 és rétisasok

Ahogy egyre többet fotóztam, egyre inkább elkerülhetetlennek éreztem egy újabb típusváltást. Ez amiatt volt, mivel leginkább madarak a fotóim alanyai, ők pedig viszonylag ritkán teszik meg azt a szívességet, hogy közel jöjjenek, ezért kénytelen vagyok belenagyítani a képeimbe, és drasztikusan megvágni azokat. Azonban a végtelenségig nem lehet nagyítani és vágni a képeket, ugyanis egy bizonyos pont után már észrevehető a képek „pixelesedése”, részletszegénysége. Az, hogy mikor van ez a pont, leginkább a fényképezőgép szenzormérete határozza meg. Mivel a D90-esem szenzora csupán 12,9 megapixeles (manapság egy középkategóriás telefonnak is van ekkora szenzora), eléggé hamar elérem ezt a pontot. Ezért mindenképp egy olyan gépet szerettem volna, amelynek lehetőleg kétszer ekkora a szenzora, ugyanakkor tudásban sem marad el a D90-től. Így a választásom a Nikon D7100-re esett, mely tudásban rá is ver a D90-re, szenzora pedig 24,1 megapixeles. Mihelyt találtam egy kedvező hirdetést, egyből le is csaptam rá, és természetesen a tesztelésével sem akartam sokat várni.

Tesztelni a Kis-Balatonhoz mentem abban a reményben, hogy rétisasokon tudom kipróbálni. A szerencse ismét mellém állt, több napot is ott töltöttem, és mindig találkoztam rétisasokkal. Az első nap kicsit borús idő volt, az elmúlt napok havazásai miatt fehér volt a táj, és csontig hatoló a hideg, amit a szél csak felerősített. Egy fiatal rétisast viszonylag közelről sikerült meglepni, a földön ücsörgött, és amint meglátott, azonnal felszállt, de még röptében sikerült pár közeli képet készítenem.

Szemtől szemben (fiatal rétisas)

Fiatal rétisas

A második nap már tiszta idő volt és ragyogó napsütés, ami páratlan hangulatot kölcsönzött az amúgy is gyönyörű tájnak. Aznap jóval több rétisassal sikerült találkoznom, ráadásul a fiatalokon kívül egy majdnem teljesen öregkori tollazatú példányt is sikerült megörökíteni.

Fiatal rétisas

Fiatal rétisas
Jól megfigyelhetőek a fiatalokra jellemző bélyegek; a "kopott" tollazat, a sötét csőr, és a sötétebb farktollak

Fiatal rétisas

Idősebb rétisas
Megfigyelhetőek az öregkori bélyegek (egyöntetű barna szín, világosabb fej és nyak, fehér farok, sárga csőr), azonban még néhány fiatalkori bélyeget is magán visel (itt-ott fehér tollak, a farktollak még nem fehéredtek ki teljesen)

Érdeklődve figyelés
idősebb rétisas

Idősebb rétisas

Idősebb rétisas
Ezen a képen látszik, hogy a madár meg van gyűrűzve

Idősebb rétisas
Itt már a gyűrű száma is látszik, amiből kiderült, hogy a sas 5 éves (még egyszer köszönöm Julcsi az infókat)

Azóta egyszer tudtam visszamenni, sajnos ekkor nem volt túl nagy mozgás, de egy rétisast még így is sikerült lefényképeznem.

Fiatal rétisas

A képek magukért beszélnek, sokkal részletesebbek, mint a korábbiak, örülök, hogy rászántam magam a típusváltásra, és remélem még sok hasonlóan nagyszerű pillanatot sikerül vele megörökítenem.

2018. március 6., kedd

2018. február - A téli Balaton és környéke

Egy februári napon sikerült lejutnom a Balaton partra, aminek azért is örültem, mert télen a Balaton teljesen más arcát mutatja, mint nyáron; egy olyan arcát, ami miatt érdemes volt magammal vinnem a fényképezőgépet.

Télen a Balaton parton a rengeteg nyaraló ember helyett csak néhány kirándulót lehet látni, az emberek zsivaját pedig felváltja a hullámok halk morajlása. Azonban a legnagyobb változás nem a parton, hanem a vízben van. Míg nyáron az emberek végeláthatatlan hada látható a vízben, addig télen a madaraké. A part közelében rengeteg bütykös hattyú, tőkés réce úszkál. Ezeknek a madaraknak a látványa egyáltalán nem szokatlan, viszont ha egy kicsit távolabb nézünk, már érdekesebb madarakat is kiszúrhatunk: többek között kontyos récék, hegyi récék, kercerécék, kis és nagy bukók színesíthetik látványukkal a víz felszínét. Ezekben a madarakban reménykedve mentem ki én is a partra, és nem is kellett csalódnom: egy kis nézelődés után kiszúrtam egy csapat kontyos récét. A zavartalan, tükörsima vízfelszínnek köszönhetően nagyon hangulatos, „semmiben úszó” képeket tudtam róluk készíteni.

Kontyos récék

A Balatont elhagyva sikerült még pár madarat megörökíteni, közülük a legjobban egy nagy fakopáncsnak örültem, mert hiába gyakori faj, de csak most sikerült olyan képeket készítenem róla, amilyeneket már régóta szerettem volna.

Kis kárókatonák a tihanyi Belső-tónál

Nagy kócsag a tihanyi Belső-tónál

Nagy fakopáncs

Jó volt ilyenkor látni a Balatont, nagyon hangulatos látványt nyújtanak a távolban ringatózó récecsapatok. Mivel nagyon kedvelem a kontyos récéket, annak külön örülök, hogy sikerült őket újra megörökítenem.