Márciusban
ismét kijutottam a Csallóközbe, aminek nagyon megörültem, mivel már viszonylag
régen voltam itt fotózni. Az ártérben itt-ott megmaradt hó emlékeztetett arra,
hogy nemrég még tél volt, de a szikrázó napsütés, a kellemes meleg, és az
előbújó virágok már jelezték, hogy beköszöntött a tavasz. Ezt a megállapítást
csak tovább erősítette a búbos vöcskök násza, amiről készítettem is pár képet.
 |
| Búbos vöcskök násza |
 |
| Búbos vöcskök |
 |
| Búbos vöcskök |
Miután
a vöcskök elúsztak, felvettem a parton a várakozó pozíciót. Egy idő után
érdekes árnyakra lettem figyelmes: a magasban két héja körözött. Sajnos
viszonylag messze voltak, de már annak is örültem, hogy láttam ezeket a
gyönyörű ragadozókat.
 |
| Héja |
 |
| Héja |
 |
| Héja |
 |
| Héják |
 |
| Héják |
Ezután
a túlparton is észrevettem egy közepes méretű madarat, melynek jellegzetes
röpte azonnal egyértelművé tette, hogy kihez is van szerencsém: egy barna
rétihéjához. Ahogy megfordult, már a tollazatát is lehetett látni, amiből az is
kiderült, hogy egy hímhez van szerencsém, aminek nagyon megörültem, mivel hímet
eddig még nem sikerült fotóznom.
 |
| Hím barna rétihéja |
 |
| Hím barna rétihéja |
 |
| Hím barna rétihéja |
 |
| Hím barna rétihéja |
 |
| Hím barna rétihéja |
Pár
héttel később a Duna másik oldalára, a Szigetközbe is kijutottam. Leírhatatlan
hangulata van a víz menti köves zátonyoknak, ahol lencsevégre kaptam néhány kis
lilét.
 |
| Kis lilék |
 |
| Kis lilék |
Egy
part menti tisztáson pedig ismét sikerült látnom egy vörös kányát. Fantasztikus
élmény nézni a kecses siklását ennek a ritka madárnak.
 |
| Vörös kánya |
Azonban
nem ez volt a legmegdöbbentőbb momentum: a környéken barangolva egy hatalmas
ragadozót sikerült megpillantani. Nem is gondolkodtam, csak készítettem pár
képet, és csak ezután próbáltam meg beazonosítani, de amikor rájöttem, hogy mit
sikerült megörökíteni, nem akartam hinni saját magamnak: egy fiatal szirti sast.
 |
| Fiatal szirti sas |
 |
| Fiatal szirti sas |
 |
| Fiatal szirti sas |
 |
| Fiatal szirti sas |
Alig
tértem magamhoz a döbbenettől, hogy egy ritka hegyvidéki fajjal találkoztam egy
síksági folyóvidéken. Sok szép pillanatot köszönhetek a fotózásnak, de ezt az esetet
még sokáig fogom emlegetni, és csak a korábbi megállapításomat tudom ismételni,
hogy érdemes sok időt kint tölteni, hogy minél több csodálatos pillanatnak
lehessek tanúja.
