2018. március - Jégmezők lovagjai

Több hónapos csúszással, de február végére megérkezett az igazi tél, mínuszokkal, hóval, jéggel. Ebben a zord időben a Balaton is teljesen befagyott, nyílt vízfelület egyedül a Tihany és Szántód között közlekedő komp sávjában volt. Ez már önmagában egy olyan egyedi látvány, amit érdemes volt megnézni, azonban még egy érv szólt mellette: a környék összes vízimadara erre a viszonylag kis területre kényszerült behúzódni.

A látvány valóban lenyűgöző volt: jég borított mindent, ameddig a szem ellátott, a vízben pedig több ezer madár gyűlt össze. Ráadásul már partközelben sem csak a gyakran látható tőkés récék, bütykös hattyúk, szárcsák úszkáltak, rajtuk kívül barát-, és kontyos récék, kis kárókatonák és búbos vöcskök is voltak szép számmal.

Kontyos réce a jeges vízben, háttérben szárcsák

Jeges látvány a Balatonon
(elöl 2 búbos vöcsök, kontyos récék, kicsit hátrább barátrécék)

Punk's not dead
(kontyos réce, szárcsák és barátrécék)

Karmester barátréce és a szúrós tekintetű búbos vöcsök

A három muskétás
(három kis kárókatona és szárcsák)

Már ezek miatt a madarak miatt is érdemes lett volna leutazni, azonban ha az ember távolabb nézett, még érdekesebb fajokat vehetett észre. Kicsit beljebb hatalmas csapatokba verődött kercerécék tették még autentikusabbá a sarkvidéki hangulatot.

Felszálló kercerécék, bal elöl három nagy bukó

Kercerécék

Felszállás
(kercerécék és kontyos récék)

Kercerécék

Kercerécék

Kercerécék

Hím kerceréce a jégtáblák felett

Kercerécék

Kerceréce pár

Kercerécék

A kercerécéken kívül még egy téli vendéget sikerült megörökítenem, méghozzá a nagy bukót, akihez szintén nem gyakran volt eddig szerencsém.

Nagy bukók

Hím nagy bukó

Hím nagy bukó

Hím nagy bukó

Nagy bukó pár

Végtelenül boldog vagyok, hogy sikerült lejutnom a befagyott Balatonhoz. Pár hete írtam, hogy mennyire különleges látványt nyújt télen. Ehhez a különleges látványhoz a jégtáblák, és a madarak jelenléte rengeteget hozzáad, amihez foghatót nehéz lenne találni.

2018. február - A téli Balaton és környéke

Egy februári napon sikerült lejutnom a Balaton partra, aminek azért is örültem, mert télen a Balaton teljesen más arcát mutatja, mint nyáron; egy olyan arcát, ami miatt érdemes volt magammal vinnem a fényképezőgépet.

Télen a Balaton parton a rengeteg nyaraló ember helyett csak néhány kirándulót lehet látni, az emberek zsivaját pedig felváltja a hullámok halk morajlása. Azonban a legnagyobb változás nem a parton, hanem a vízben van. Míg nyáron az emberek végeláthatatlan hada látható a vízben, addig télen a madaraké. A part közelében rengeteg bütykös hattyú, tőkés réce úszkál. Ezeknek a madaraknak a látványa egyáltalán nem szokatlan, viszont ha egy kicsit távolabb nézünk, már érdekesebb madarakat is kiszúrhatunk: többek között kontyos récék, hegyi récék, kercerécék, kis és nagy bukók színesíthetik látványukkal a víz felszínét. Ezekben a madarakban reménykedve mentem ki én is a partra, és nem is kellett csalódnom: egy kis nézelődés után kiszúrtam egy csapat kontyos récét. A zavartalan, tükörsima vízfelszínnek köszönhetően nagyon hangulatos, „semmiben úszó” képeket tudtam róluk készíteni.

Kontyos récék

Kontyos récék

Kontyos récék

Kontyos récék

Kontyos récék

A Balatont elhagyva sikerült még pár madarat megörökíteni, közülük a legjobban egy nagy fakopáncsnak örültem, mert hiába gyakori faj, de csak most sikerült olyan képeket készítenem róla, amilyeneket már régóta szerettem volna.

Kis kárókatonák a tihanyi Belső-tónál

Nagy kócsag a tihanyi Belső-tónál

Nagy fakopáncs

Nagy fakopáncs

Nagy fakopáncs

Jó volt ilyenkor látni a Balatont, nagyon hangulatos látványt nyújtanak a távolban ringatózó récecsapatok. Mivel nagyon kedvelem a kontyos récéket, annak külön örülök, hogy sikerült őket újra megörökítenem.

2017. november - Szegedi darvadozás

Korábban már írtam az őszi és tavaszi madárvonulásokról, melyek alkalmával nem csak tőlünk vándorolnak el a madarak délre, hanem északabbra élő társaik is, melyek útvonala hazánkon át vezet, és sokszor nem csak átutaznak felettünk, hanem hosszabb-rövidebb időt el is töltenek itt. Egyik ilyen jellegzetes vonuló madár a daru, mely ősszel hatalmas csapatokban érkezik meg Magyarországra. 2016-ban sajnos nem volt lehetőségem fényképezni őket, ezért ebben a szezonban nem szerettem volna kihagyni. Mivel a környéken ritkán jelennek meg a darvak, ezért biztosra akartam menni, és leutaztam november közepén Szegedre, ahol a Kiskunsági Nemzeti Park 2017-ben már hatodik alkalommal rendezte meg a Fehértavi Darvadozást.

Reggeli szárnyakon

Darvak a vörös ég alatt

Keresztutak

Napkelte

Sziluettek

Reggeli fények

A rendezvény apropója, hogy a kelet-európai daruállomány egyik kiemelt gyülekezési helye a szegedi Fehér-tó és környéke. Az itt megpihenő darvak több hetet is eltölthetnek, mire továbbvonulnak. A környező mezőgazdasági területeken, réteken megfelelő táplálkozó helyeket találnak, éjszakára pedig visszatérnek a lecsapolt halastavakhoz. Legjobban ekkor, induláskor és érkezéskor lehet megfigyelni őket, mivel nem érik el az utazási magasságukat, viszonylag alacsonyan repülnek. A Nemzeti Park is erre a két alkalomra időzítette a madármegfigyelő túráját, és én mind a kettőn részt vettem, hogy minél több képet készíthessek ezekről a fenséges madarakról.

Páros gyakorlat

Sorozatgyártás

Kinyilatkoztatás

Ismétlődés

Felszállás

Ranglétra

A darvakon kívül számos egyéb madár is színesítette a környéket, akiket szintén sikerült lencsevégre kapni.

Nagy kócsag a reggeli fényeknél

Nagy kócsag

Nagy kócsag

Kis kárókatona

Kék cinege

Kanalas réce

Kanalas réce

Kanalas réce

Bölömbika

Bölömbika

"I'm a woodpecker except with dirt" by Ed
https://www.youtube.com/watch?v=W6YLmzrNVw0
Zöld küllő

Zöld küllő

Külön ki kell emeljem a színvonalas szervezést, ami miatt a Nemzeti Park munkatársai dicséretet érdemelnek, nagyon örülök, hogy részt tudtam venni ezen a nem mindennapi eseményen, melyről több képet készítettem, mint eddig bármiről, ami jól jelzi, hogy mennyi felejthetetlen pillanatot tartogatott.