2019. március - Márciusi vöcsökkaland

Már hagyománynak tekinthető, hogy minden év márciusában felkeresem a Csallóköz árterét, hogy ott kora tavaszi pillanatokat, elsősorban nászukra készülő búbos vöcsköket fényképezzek. Ezt ebben az évben sem szerettem volna kihagyni.

Idén örömmel nyugtáztam, hogy nem csak a „szokásos” búbos vöcsök pár volt a helyszínen, így fotótémában nem volt hiány. A vöcskök szépen pózoltak, pár érdekesebb pillanattal is megörvendeztettek.

Búbos vöcsök

Búbos vöcsök

Tollászkodás (búbos vöcsök)

Búbos vöcsök

"Ezt én hagytam el?" (búbos vöcsök)

Búbos vöcsök

Kígyónyak (búbos vöcsök)

Vízi szörny (búbos vöcsök) 

Búbos vöcsök

Tollászkodás 2 (búbos vöcsök)

Sampon reklám (búbos vöcsök)

Búbos vöcsök

Vöcsök verseny

Vöcsök verseny 2

Csendélet a vizen (búbos vöcskök)

Szimmetria (búbos vöcsök)

A tavasz első jele, hogy kinyílnak a búbos vöcskök

Vízi oroszlán (búbos vöcsök)

Vízi oroszlán 2 (búbos vöcsök)

Az egyik kedvenc récefajom – a kontyos réce - egyedei idén is szép számban úszkáltak a Bősi erőmű környezetében, így róluk is tudtam készíteni néhány képet, és végre röptükben is sikerült megörökíteni őket.

Kontyos réce

Kontyos réce

Kontyos réce

Kontyos réce

Legelőször három éve, 2016-ban fotóztam a Csallóközben – akkoriban még csak néhány hónapja foglalkoztam komolyabban a természetfotózással. Jó látni, hogy ugyanabból a témából mennyi mindent ki lehet hozni, így ugyanaz a téma nem válik unalmassá. Másrészről azt is jó látni, hogy érzékelhető a fejlődés ahhoz a szinthez képest, mely nem csak a jobb felszerelésnek, hanem a sok kint töltött órának és gyakorlásnak is köszönhető.

2019. január - Téli hangulat

Sajnos évek óta tartó tendencia, hogy nagyon kevés hó hull telente, és sokszor csak néhány napig marad meg. Ennek okaira és következményeire nem térnék ki, mert hosszúra nyúlna, nem is ezért hoztam fel a témát, hanem egy kicsit önző, de a blog tematikája szempontjából relevánsabb dolog miatt: egyre ritkábban lehet havas képeket készíteni. 2018-2019 telén sem esett sok hó, így egy januári napon, amikor szállingózni kezdett, megragadtam az alkalmat, és elmentem fotózni.

A Kis-Balatonhoz mentem le a szokásos helyemre, ugyanis itt madarakon kívül rengeteg emlőssel is szoktam találkozni. Régi álmom volt, hogy rókát fotózzak a havas tájban. Óriási szerencsémre ekkor a szokottnál is több rókával találkoztam, így sikerült is elkészítenem az áhított képeket.

Vörös róka  a nádas előtt

Vörös róka  a nádas előtt

Vágta - vörös róka

Vörös róka a hómezőn

Vörös róka a hómezőn

A rókákon kívül két őz is tiszteletét tette, illetve még két rétisas, de ők csak egy távoli fekete fenyőre ültek ki.

Őzek

Őzek

Rétisasok a messzeségben

Egy másik alkalommal, amikor Szántódnál jártam, elkanyarodtam a part felé, hátha sikerül néhány telelő madarat fotózni. Óriási mázlim volt, mivel a több száz szárcsa között volt egy nagy bukó pár, és néhány kerceréce is.

Nagy bukó hím a szárcsák között

Nagy bukó pár a szárcsák között

Nagy bukó pár a szárcsák között

Nagy bukó pár

Nagy bukó pár és szárcsák

Kerceréce

Örülök, hogy idén is sikerült néhány téli hangulatú képet készítenem, és remélem, hogy erre még jó sok évig lesz lehetőségem.

2018. december - Egy ritka vendég Magyarországon

Általában, ha egy ritka madárkülönlegesség felbukkan Magyarországon, vagy későn értesülök róla, vagy több száz kilométerre tőlem tűnik fel. Amikor 2018 december elején olvastam a hírt, hogy hazánkban kuhit észleltek, azzal a lendülettel le is mondtam róla, hisz a hír már nem volt friss, ráadásul elég messze a tartózkodási helyemtől bukkant fel. Miután napokkal később is jöttek a hírek, hogy a kuhi még mindig az országban tartózkodik, ráadásul ugyanazon a jól beazonosítható területen, elkezdtem abban reménykedni, hogy még a következő hétvégét is itt tölti. Mivel még pénteken is érkeztek pozitív hírek, így elhatároztam, hogy szombaton felkeresem a madár tartózkodási helyét, hátha szerencsém lesz.

Az, hogy ennyire bezsongtam a hír hallatán, annak köszönhető, hogy egy ilyen madár felbukkanása eseményszámba megy. A kuhi alapvetően egy afrikai faj, ami a 70-es évektől már Spanyolországban és Portugáliában is rendszeresen költ, de nálunk csak alkalmi kóborló. Olyan szinten ritka, hogy eddig csak egy regisztrált felbukkanása volt, 2012-ben. Ezzel a mostani megkerülésével már kettőre növekedett az itthon megfigyelt kuhik száma.

A második regisztrált magyarországi kuhi

A leírásoknak hála egészen könnyen meg lehetett találni azt a magasfeszültségű vezetéket, melyen a kuhi tanyát ütött. Amikor megérkeztem, épp nem volt ott, így várakozó pozíciót vettem fel, és addig megpróbáltam a közelben vadászó kékes rétihéjákat fotózni. 

Kékes rétihéja tojó

Kékes rétihéja tojó

Nem telt el sok idő, és felbukkant egy ragadozó, mely egyik hazai fajra sem hasonlított – megérkezett a kuhi. Nem akartam nagyon zavarni, így néhány kép elkészítése után inkább odébb is álltam.

Kuhi

Kuhi

Kuhi

Búcsú - kuhi

Egyedül azt sajnálom, hogy aznap borús idő volt, így csak szürke hátterű képeket tudtam készíteni, de egy ilyen apróság eltörpül amellett, hogy sikerült egy ennyire ritka fajjal találkoznom. Ez olyan emlékezetes pillanat, amit soha nem fogok elfelejteni.

2018. október-november - Visszatérő szerencse

A nyári kihagyás után 2018 őszén újult erővel vágtam bele a fotózásba. Pontosabban szerettem volna belevágni, de a természet mintha büntetett volna a korábbi lustaságom miatt: az első néhány alkalommal bármerre is jártam, a madarak mintha direkt elkerültek volna. Hála az égnek pár sikertelen próbálkozás után azért előkerült néhány jómadár.

Először a Kis-Balatonnál volt szerencsém néhány rétisashoz, sőt, még egy fekete sas is feltűnt, azonban róla értékelhető képet nem sikerült készíteni.

Rétisasok az ellenfényben

Az ok, amiért nem fotózunk rétisast szemből

Idős rétisas

Fiatal rétisas

A sasokon kívül néhány kisebb méretű ragadozó madár is lencsevégre került. Elsősorban kékes rétihéjákat szerettem volna megörökíteni, ami sikerült is, de ezen kívül néhány egerészölyv fényképpel is gazdagabb lettem.

Egerészölyv

Egerészölyv

Légi balett 1 - kékes rétihéja tojó

Kékes rétihéja tojó

Kékes rétihéja tojó

Légi balett 2 - kékes rétihéja tojó

Nem túl együttműködő kékes rétihéja tojó

A kezdeti sikertelenség eléggé elvette a kedvem, de örülök, hogy nem adtam fel a reményt, és a kitartás meg is hozta a gyümölcsét, ami igazolta, hogy érdemes folytatni ezt a remek hobbit.

2018. szeptember - Szlovéniai hüllővadászat

2018-ban a szlovén tengerparton nyaraltunk, amit több ok miatt is vártam: Szlovéniát nagyon szeretem, tengerparton közel 10 éve nem nyaraltam, a kiszemelt város – Piran – elég ígéretesnek tűnt, és - ami jelen bejegyzésem miatt releváns - esélyem nyílt olyan hüllőket látni és fényképezni, amelyek nálunk nem élnek. Szlovéniában több olyan hüllő is előfordul, mely nálunk már nem, ilyen például a homoki vipera, fiumei faligyík, vagy a fekete éleshátúgyík. Mivel csak néhány napra mentünk, ezért tudtam, hogy sok időt nem tölthetek a hüllők felkutatásával, de reméltem, hogy legalább az egyik egzotikus faj lencsevégre kerül.

Már városnézés közben belefutottam pár gyíkba, azonban ezek a nálunk is gyakori fali gyíkok voltak.

Nálunk is gyakori fali gyík

A város felfedezése után a Strunjan Nemzeti Park felé vettük az irányt, ami Pirantól nem messze, csupán néhány kilométerre található. A táj fantasztikus volt, a tenger fölé magasodó sziklák látványa egyszerűen lenyűgöző, azonban engem ennél jobban lekötött, hogy rengeteg olyan gyíkra lettem figyelmes, amelyek egyértelműen nem sima fali gyíkok voltak. Terepen nem tudtam eldönteni, hogy fiumei faligyíkok, vagy olasz faligyíkok, de később a képek alapján egyértelműen meg lehetett állapítani, hogy olasz faligyíkok.

Olasz faligyík és a vacsorája

 

Akrobata olasz faligyík

Olasz faligyík

Olasz faligyík

Olasz faligyík

Az idő rövidsége ellenére a környezet és az időjárás kedvezett a kirándulásnak, és igaz, hogy nem hemzsegtek egzotikusabbnál egzotikusabb fajok a túraútvonalon, mégis nagyon örülök, hogy ezzel a fajjal sikerült megismerkednem és képet csinálnom róla.

2018. június - Úton, útfélen

Ahogy korábban is írtam, 2018 nyarán kevés időm volt fotózni, de ez nem jelenti azt, hogy szögre akasztottam volna a fotógépemet: utazásaim során mindig nálam volt arra az esetre, ha valami érdekes fotótéma szembejön.

Az egyik ilyen téma egy szalakóta formájában repült velem szembe, aminek azért örültem nagyon, mert szalakótát nagyon régóta szerettem volna fotózni. Sajnos elég szégyenlős volt, de így is sikerült pár képet készítenem róla.

Szalakóta

Szalakóta

A szalakóta fotózásán kívül a másik nagy álmom, hogy újra találkozzak parlagi sassal, és ha lehet, jobb képeket készítsek róla, mint múltkor. Nos, az álmom félig teljesült, több parlagival is találkoztam, de mindegyik jó magasan siklott, így a részletgazdag képek egyelőre váratnak magukra.

Fiatal parlagi sas

Parlagi sas

Parlagi sas

Parlagi sas

Aminek nagyon örültem, hogy többször is találkoztam fekete gólyával a nyáron. A legtöbb esetben fotózásra alkalmatlan magasságban repültek, de az egyik elég alacsonyan szállt ahhoz, hogy értékelhető képeket készítsek róla.

Fekete gólya

A bíbicek egész tavasszal és nyáron magas létszámmal voltak jelen a Kiskunságban. A sok repülésüket megörökítő kép után a nyáron földhözragadt állapotban is lefotóztam őket.

Bíbic

Bíbic

Az egyik kedvenc nyári pillanatom egy egészen hétköznapi fajhoz, a fehér gólyához köthető. Egy villanyoszlopokkal sűrűn szegélyezett úton haladtam, ahol arra lettem figyelmes, hogy néhány oszlopon egy-egy gólya vert tanyát. Gyorsan meg is álltam, hogy megörökítsem ezt a – számomra – különleges pillanatot.

Villanyszerelők

A félgőzzel fotózás ellenére egész jó nyarat zártam, de azért remélem, hogy 2019 nyara több madarat és képet tartogat számomra.