2017. november - 2018. február - Ragadozók nyomában

Korábban már írtam arról, hogy a ragadozó madarakat nagyon kedvelem, ezért minden alkalmat megragadok, hogy lefotózhassam őket. A mostani bejegyzésembe összegyűjtöttem néhány fajt, melyek egyedeit az elmúlt hónapokban sikerült lencsevégre kapnom.

A vörös vércse hiába az egyik leggyakoribb ragadozó madarunk, ritkán tudtam lefényképezni. Igaz, hogy gyakran láttam szitálni a rétek, legelők és szántóföldek felett, de sokszor vagy túl messze volt, vagy nem voltak jók a fényviszonyok. Néha azért a szerencse az én pártomat fogta, és tudtam olyan képeket csinálni, amikkel már meg voltam elégedve.

Vörös vércse

Szitáló vörös vércse

Szitáló vörös vércse

Szitáló vörös vércse a lemenő nap ellenfényében

Szitáló vörös vércse a lemenő nap ellenfényében

A gyakoriság szempontjából szintén dobogós egerész ölyvvel is hasonlóan jártam, mint a vörös vércsével: hiába láttam belőlük sokat (nincs olyan utazás, hogy legalább ötöt ne lássak az út melletti fákon), de mihelyt megállok, azonnal elrepülnek. Azonban néha ők se kerülhették el a fényképezőgépem keresőjét.

Az egerész ölyveket gyakran látni az út menti fákon

Egerész ölyv

 

Az egerész ölyveknek is meggyűlik a baja a varjakkal

Egerész ölyv és dolmányos varjú

Mostanában amikor vizes élőhelyen fényképeztem, mindig találkoztam hazánk legnagyobb ragadozó madarával, a rétisassal. Sokszor csak a messzeségben láttam, de néha a közelemben repült el komótosan. Ilyenkor próbáltam minél hamarabb felocsúdni az áhítatos csodálatból, és szorgalmasan nyomkodni az exponáló gombot.

Az idős rétisasok csőre sárga, farkuk teljesen fehér

Idős rétisas a Csallóközben

Szabálytalan előzés 1

Szabálytalan előzés 2

Rétisas a Kis-Balatonnál

A fiatal rétisasok csőre és farka is sötét színű

Fiatal rétisas

Búcsú (fiatal rétisas)

Ezek az állatok a mai napig el tudnak varázsolni, ráadásul a lefényképezett ragadozók listája még közel sem teljes, úgyhogy egy jó darabig elleszek a hajkurászásukkal.