2018. február - Különös vendégek a Kis-Balatonnál

Mivel egész januárban alig volt lehetőségem fotózni, ezért februárban már mindenképp több időt akartam rá szánni. Emiatt az első adandó alkalommal le is utaztam a Kis-Balatonhoz.

Már korán elindultam, hogy még reggeli fényeknél megcsodálhassam a tájat. A páratlan látványt csak tovább fokozta a távolban felbukkanó rétisasok sziluettje, ráadásul a kezdődő nászidőszaknak köszönhetően még a nászrepülésüket is megcsodálhattam.

A táj szépségéhez nagyban hozzájárult a rétisasok jelenléte

A rétisas birodalma

Rétisasok nászrepülése

Azonban nem ez volt a nap csúcspontja, ugyanis kis idő elteltével egy furcsa párost figyeltem meg: egy vörös kánya egy fiatal parlagi sast vett üldözőbe. Mindkét madár nagyon ritka a Kis-Balatonnál, külön-külön is fantasztikus lett volna látni őket, de így pláne emlékezetes lett számomra ez a pillanat. Pár kört leírtak a messzeségben, közben készítettem néhány fotót, aztán tovább is álltak.

Fiatal parlagi sas és vörös kánya

Fiatal parlagi sas és vörös kánya
(látszik, hogy a parlagi sas hátán jeladó van)

Fiatal parlagi sas és vörös kánya

Nehezen ocsúdtam a jelenet után, de pár perc elteltével újra a tájat fürkésztem, további fotótémák után kutatva. Némi mozgást láttam, azonban a fotózáshoz minden túl messze volt. Miután kiszúrtam egy bokron ücsörgő nagy őrgébicset a távolban, elhatároztam, hogy ha a fotótémák nem jönnek házhoz, akkor én megyek utánuk, így elindultam felé. Miközben haladtam a célom irányába, egy közeledő sast szúrtam ki. Gyorsan be is húzódtam a mellettem lévő fák közé, hogy minél kevésbé legyek zavaró jelenség. Nem kis megdöbbenésemre a korábbi fiatal parlagi sas tért vissza. Szegényt senki nem fogadta túl szívélyesen, először a vörös kánya, most meg egy dolmányos varjú kezdte el zaklatni. Erről a jelenetről is sikerült pár képet készítenem. Pár támadás múlva a varjú elunta a dolgot és odébbállt, a sas pedig zavartalanul elrepülhetett.

Visszatért a fiatal parlagi sas

Fiatal parlagi sas

Fiatal parlagi sas jeladóval a hátán

Fiatal parlagi sas

Fiatal parlagi sas

Fiatal parlagi sas

A parlagi sas sem kerülheti el az összetűzést a varjakkal

Parlagi sas és dolmányos varjú

Támadás 1

Támadás 2

A nagy őrgébicset is sikerült elcsípni

Szín a szürkeségben (süvöltő)

A parlagi sasról később kiderült (innen is köszönet az információkért a természetvédelem helyi képviselőinek), hogy egy osztrák jeladós sas, Kleopatra-nak hívják, és csak pár napig (kb. 5 napig) volt Zalában. Nagyon szerencsés vagyok, hogy jó időben voltam jó helyen. Ezek után felmerül bennem, hogy vajon hány ehhez hasonló jelenet zajlik le naponta, amit senki sem lát? Ki tudja, de ezért érdemes minél többet kint lenni, megadni magunknak az esélyt, hogy ne szalasszuk el ezeket a pillanatokat.

2017. december - A boldogság kék(es) madarai

Korábbi bejegyzéseimben felsoroltam, hogy mely téli vendégeket sikerült ebben a szezonban megörökítenem. Az összes madárnak örültem, azonban volt egy, amely mindegyiknél jobban lenyűgözött, és mindenképp szerettem volna még további képeket készíteni róla. Ez a madár pedig a kékes rétihéja volt.

Hím kékes rétihéja

Hogy célomat elérjem, mindig figyeltem a tájat vezetés közben (amennyire a forgalom és kanyarok engedték), hátha kiszúrok egyet az utak menti földek felett. A kitartó fürkészésem meghozta gyümölcsét: egyik délután két falu közötti szántó felett egy barna színű ragadozó madárra lettem figyelmes, mely gyanúsan rétihéja alkatú és röptű volt. Szerencsére nem volt nagy forgalom, így azonnal félre tudtam húzódni, és jobban szemügyre venni az ekkor még beazonosítatlan madarat. Sejtésem beigazolódott, valóban egy barnás színű rétihéját szúrtam ki, a fehér farcsíkja pedig már messziről elárulta, hogy nem egy barna rétihéjával, hanem egy tojó kékes rétihéjával van dolgom (a fakó és hamvas rétihéja tojója nagyon hasonlóan néz ki, azonban ők a telet nem itt töltik). Sajnos a fények már nem voltak túl kedvezőek, ezért pár kép készítése után tovább is álltam.

A fehér farcsík alapján messziről beazonosítható a tojó kékes rétihéja
(ez a fakó és hamvas rétihéja tojóra is jellemző bélyeg, azonban azokkal télen nem lehet találkozni)

Tojó kékes rétihéja

Tojó kékes rétihéja

Másnap úgy döntöttem, hogy ismét útra kelek, hátha megint szerencsém lesz. Amikor elértem az előző napi helyszínt, boldogan tapasztaltam, hogy a kékes tojó ismét ott imbolyog a szántó felett. Azonnal lehúzódtam, és úgy döntöttem, hogy az autó fedezékéből fogom figyelni és fotózni, úgy hátha kevésbé zavarom, és talán közelebb is repül. Elképzelésem helyesnek bizonyult, fotózásom alanya többször is elszállt előttem, így sikerült pár közeli felvétel csinálnom.

Tojó kékes rétihéja
(a fakó és hamvas rétihéja tojójától különbözik abban, hogy szárnya jóval szélesebb, szárnyvége lekerekítettebb)

Start
(kékes rétihéja tojó)

Tipikus pillanat: a kékes rétihéják a talaj felett repülve keresik a táplálékukat

Landolás
tojó kékes rétihéja

Tojó kékes rétihéja

Istenfélő rétihéja

Tojó kékes rétihéja

Tojó kékes rétihéja

Rétihéja ül a fűben

Tojó kékes rétihéja

Nagy meglepetésemre és örömömre egy idő után egy hím is felbukkant, aki szintén partner volt pár közeli kép elkészítésében.

Hím kékes rétihéja

Szinkronrepülés
(hím és tojó kékes rétihéja)

Szemtől szemben
(hím kékes rétihéja)

Hím kékes rétihéja

Hím kékes rétihéja

Hím kékes rétihéja

Győzelmi rétihéja

Három órát töltöttem el egy olyan testtartásban, ami már fél óra után is kényelmetlen volt, de teljesen megérte. Nem gondoltam volna, hogy ennyire közelről láthatom ezeket a nem mindennapi ragadozókat, a róluk készült felvételekkel pedig maximálisan meg vagyok elégedve.

2017. november - 2018. február - Ragadozók nyomában

Korábban már írtam arról, hogy a ragadozó madarakat nagyon kedvelem, ezért minden alkalmat megragadok, hogy lefotózhassam őket. A mostani bejegyzésembe összegyűjtöttem néhány fajt, melyek egyedeit az elmúlt hónapokban sikerült lencsevégre kapnom.

A vörös vércse hiába az egyik leggyakoribb ragadozó madarunk, ritkán tudtam lefényképezni. Igaz, hogy gyakran láttam szitálni a rétek, legelők és szántóföldek felett, de sokszor vagy túl messze volt, vagy nem voltak jók a fényviszonyok. Néha azért a szerencse az én pártomat fogta, és tudtam olyan képeket csinálni, amikkel már meg voltam elégedve.

Vörös vércse

Szitáló vörös vércse

Szitáló vörös vércse

Szitáló vörös vércse a lemenő nap ellenfényében

Szitáló vörös vércse a lemenő nap ellenfényében

A gyakoriság szempontjából szintén dobogós egerész ölyvvel is hasonlóan jártam, mint a vörös vércsével: hiába láttam belőlük sokat (nincs olyan utazás, hogy legalább ötöt ne lássak az út melletti fákon), de mihelyt megállok, azonnal elrepülnek. Azonban néha ők se kerülhették el a fényképezőgépem keresőjét.

Az egerész ölyveket gyakran látni az út menti fákon

Egerész ölyv

 

Az egerész ölyveknek is meggyűlik a baja a varjakkal

Egerész ölyv és dolmányos varjú

Mostanában amikor vizes élőhelyen fényképeztem, mindig találkoztam hazánk legnagyobb ragadozó madarával, a rétisassal. Sokszor csak a messzeségben láttam, de néha a közelemben repült el komótosan. Ilyenkor próbáltam minél hamarabb felocsúdni az áhítatos csodálatból, és szorgalmasan nyomkodni az exponáló gombot.

Az idős rétisasok csőre sárga, farkuk teljesen fehér

Idős rétisas a Csallóközben

Szabálytalan előzés 1

Szabálytalan előzés 2

Rétisas a Kis-Balatonnál

A fiatal rétisasok csőre és farka is sötét színű

Fiatal rétisas

Búcsú (fiatal rétisas)

Ezek az állatok a mai napig el tudnak varázsolni, ráadásul a lefényképezett ragadozók listája még közel sem teljes, úgyhogy egy jó darabig elleszek a hajkurászásukkal.