Hecki Photography

2019. február 26., kedd

2018. október-november - Visszatérő szerencse

A nyári kihagyás után 2018 őszén újult erővel vágtam bele a fotózásba. Pontosabban szerettem volna belevágni, de a természet mintha büntetett volna a korábbi lustaságom miatt: az első néhány alkalommal bármerre is jártam, a madarak mintha direkt elkerültek volna. Hála az égnek pár sikertelen próbálkozás után azért előkerült néhány jómadár.

Először a Kis-Balatonnál volt szerencsém néhány rétisashoz, sőt, még egy fekete sas is feltűnt, azonban róla értékelhető képet nem sikerült készíteni.

Rétisasok az ellenfényben

Az ok, amiért nem fotózunk rétisast szemből

Idős rétisas

Fiatal rétisas

A sasokon kívül néhány kisebb méretű ragadozó madár is lencsevégre került. Elsősorban kékes rétihéjákat szerettem volna megörökíteni, ami sikerült is, de ezen kívül néhány egerészölyv fényképpel is gazdagabb lettem.

Egerészölyv

Légi balett 1 - kékes rétihéja tojó

Kékes rétihéja tojó

Légi balett 2 - kékes rétihéja tojó

Nem túl együttműködő kékes rétihéja tojó

A kezdeti sikertelenség eléggé elvette a kedvem, de örülök, hogy nem adtam fel a reményt, és a kitartás meg is hozta a gyümölcsét, ami igazolta, hogy érdemes folytatni ezt a remek hobbit.

2019. február 11., hétfő

2018. szeptember - Szlovéniai hüllővadászat

2018-ban a szlovén tengerparton nyaraltunk, amit több ok miatt is vártam: Szlovéniát nagyon szeretem, tengerparton közel 10 éve nem nyaraltam, a kiszemelt város – Piran – elég ígéretesnek tűnt, és - ami jelen bejegyzésem miatt releváns - esélyem nyílt olyan hüllőket látni és fényképezni, amelyek nálunk nem élnek. Szlovéniában több olyan hüllő is előfordul, mely nálunk már nem, ilyen például a homoki vipera, fiumei faligyík, vagy a fekete éleshátúgyík. Mivel csak néhány napra mentünk, ezért tudtam, hogy sok időt nem tölthetek a hüllők felkutatásával, de reméltem, hogy legalább az egyik egzotikus faj lencsevégre kerül.

Már városnézés közben belefutottam pár gyíkba, azonban ezek a nálunk is gyakori fali gyíkok voltak.

Nálunk is gyakori fali gyík

A város felfedezése után a Strunjan Nemzeti Park felé vettük az irányt, ami Pirantól nem messze, csupán néhány kilométerre található. A táj fantasztikus volt, a tenger fölé magasodó sziklák látványa egyszerűen lenyűgöző, azonban engem ennél jobban lekötött, hogy rengeteg olyan gyíkra lettem figyelmes, amelyek egyértelműen nem sima fali gyíkok voltak. Terepen nem tudtam eldönteni, hogy fiumei faligyíkok, vagy olasz faligyíkok, de később a képek alapján egyértelműen meg lehetett állapítani, hogy olasz faligyíkok.

Olasz faligyík és a vacsorája

Akrobata olasz faligyík

Olasz faligyík

Az idő rövidsége ellenére a környezet és az időjárás kedvezett a kirándulásnak, és igaz, hogy nem hemzsegtek egzotikusabbnál egzotikusabb fajok a túraútvonalon, mégis nagyon örülök, hogy ezzel a fajjal sikerült megismerkednem és képet csinálnom róla.

2019. január 22., kedd

2018. június - Úton, útfélen

Ahogy korábban is írtam, 2018 nyarán kevés időm volt fotózni, de ez nem jelenti azt, hogy szögre akasztottam volna a fotógépemet: utazásaim során mindig nálam volt arra az esetre, ha valami érdekes fotótéma szembejön.

Az egyik ilyen téma egy szalakóta formájában repült velem szembe, aminek azért örültem nagyon, mert szalakótát nagyon régóta szerettem volna fotózni. Sajnos elég szégyenlős volt, de így is sikerült pár képet készítenem róla.

Szalakóta

A szalakóta fotózásán kívül a másik nagy álmom, hogy újra találkozzak parlagi sassal, és ha lehet, jobb képeket készítsek róla, mint múltkor. Nos, az álmom félig teljesült, több parlagival is találkoztam, de mindegyik jó magasan siklott, így a részletgazdag képek egyelőre váratnak magukra.

Fiatal parlagi sas

Parlagi sas

Aminek nagyon örültem, hogy többször is találkoztam fekete gólyával a nyáron. A legtöbb esetben fotózásra alkalmatlan magasságban repültek, de az egyik elég alacsonyan szállt ahhoz, hogy értékelhető képeket készítsek róla.

Fekete gólya

A bíbicek egész tavasszal és nyáron magas létszámmal voltak jelen a Kiskunságban. A sok repülésüket megörökítő kép után a nyáron földhözragadt állapotban is lefotóztam őket.

Bíbic

Az egyik kedvenc nyári pillanatom egy egészen hétköznapi fajhoz, a fehér gólyához köthető. Egy villanyoszlopokkal sűrűn szegélyezett úton haladtam, ahol arra lettem figyelmes, hogy néhány oszlopon egy-egy gólya vert tanyát. Gyorsan meg is álltam, hogy megörökítsem ezt a – számomra – különleges pillanatot.

Villanyszerelők

A félgőzzel fotózás ellenére egész jó nyarat zártam, de azért remélem, hogy 2019 nyara több madarat és képet tartogat számomra.

2018. október 19., péntek

2018. május-június - Gyurgyalagok a láthatáron!

Sajnos idén tavasszal és nyáron nagyon kevés időm volt fotózni, de a kedvenc „visszatérő” madaraimról, a gyurgyalagokról mindenképp szerettem volna új képeket készíteni, így pár napot rászántam a fotózásukra.

A fotózás helyszínén nem variáltam, ugyanazt a homokbányát tűztem ki célul, ahol tavaly is rengeteg időt töltöttem. A madarak idén is bizalmat szavaztak nekem, láthatóan nem zavarta őket a jelenlétem, így most is viszonylag közeli képeket tudtam róluk készíteni.

Gyurgyalag

Pantomimes gyurgyalag láthatatlan falnak ütközik

Gyurgyalag

Idén nem szerettem volna csak „levegőben alulról” pozícióban fotózni a gyurgyalagokat, ezért készítettem néhány képet a fákon, homokfalon ülő példányokról, illetve sikerült pár érdekesebb témát is megörökíteni.

Gyurgyalagok a homokfalon

Ellentétes nézőpontok

Szépen teremtek idén a gyurgyalagfák

Gyurgyalagok

Ebédidő

Gyurgyalag

Gyurgyalag a repceföld felett

Gyurgyalagok kirepülése az üregekből

Idén sem maradtak a gyurgyalagok látogatók nélkül, most is felbukkantak a hollók és az egerész ölyvek, de érkezett vörös vércse és karvaly is, a nap sztárja pedig egy kabasólyom volt.

Vörös vércse

Karvaly

Kabasólyom

Egyértelműen sikeres volt az idei gyurgyalag fotózás, a képek minőségével és mennyiségével is elégedett vagyok, remélem ugyanezt majd jövőre is el tudom mondani.

2018. május 22., kedd

2018. április - Hamvas rétihéják nyomában (2. rész)

A múltkori bejegyzésemben írtam, hogy új helyre költöztem, és új célnak a hamvas rétihéja lefényképezését jelöltem meg. Az előző alkalommal ez nem sikerült, úgyhogy ideje volt újra megpróbálni.

Nagyon jó döntés volt ez részemről, hisz alig érkeztem meg a helyszínre, egyből egy hím hamvas rétihéja repült velem szembe.

Hím hamvas rétihéja zsákmánnyal

Kicsit arrébb letettem az autót, hogy körbekémleljek. Egy messzebb lévő nádas folt környékén több rétihéját is láttam, így elindultam abba az irányba. Útközben több repülő túzokkal is találkoztam, némelyik a közeli magasabb aljnövényzetből szállt fel, amiket ezek után inkább nagy ívben elkerültem.

Túzok

Ahogy haladtam előre, több hamvas rétihéjával is találkoztam. Lenyűgöző volt látni élőben ezeket a gyönyörű ragadozókat. A hímek kicsit hasonlítanak a kékes rétihéja hímjeire, de ha az ember jobban megfigyeli őket, láthatja a mintázatukban a különbségeket. A tojókat már nehezebb megkülönböztetni, a leglátványosabb különbség a szárnyvégek alakja, mely a kékes rétihéja esetében lekerekített, a hamvas rétihéja esetében hegyes. De mivel a hamvas rétihéja csak a nyarat tölti nálunk, a telet pedig Afrikában, a kékes rétihéja viszont csak télen jön hozzánk, ezért a megfigyelés ideje jó kiindulópont a határozáshoz (a harmadik nagyon hasonló faj a fakó rétihéja, de ő csak átvonul Magyarországon, ezért jóval ritkábban lehet vele találkozni).

Hím hamvas rétihéja

Balra: hím hamvas rétihéja
Jobbra: hím kékes rétihéja
Nagyon hasonló pózban sikerült lefotóznom ezt a két rétihéját, így könnyen össze lehet őket hasonlítani. A mintázatukban megfigyelhető különbségek egyből szembetűnnek, azonban az is jól megfigyelhető, hogy a hamvas rétihéja 6. kézevező tolla jóval rövidebb, mint kékes rokonának, így a szárnya sokkal hegyesebbnek tűnik, szemben a kékes rétihéjával, akinek inkább lekerekített a szárnya.

Hím hamvas rétihéja

A vidék két ékköve: a levegőben egy hím hamvas rétihéja, a háttérben a földön egy túzok.

Idővel a barna rétihéják is felbukkantak, jelezvén, hogy nem csak hamvas rokonaik uralják a környéket. Hogy ne legyen sértődés, róluk is készítettem pár képet.

Hím barna rétihéja

Az elmúlt időszakban tomboló kánikula sem volt elég ahhoz, hogy eltűnjenek a földekről a belvizek, melyek mentén számos parti madarat lehetett megfigyelni.

Pajzsoscankók

Bíbic

Piroslábú cankó

Gulipánok

Igaz, hogy már most sikerült abszolválnom a saját magam által kitűzött célt, de ez nem jelenti azt, hogy többet nem jönnék a környékre, hisz a táj gazdag madárvilága teljesen lenyűgözött. Szeretnék még más helyeket is felfedezni, de az biztos, hogy ez a vidék felkerült a fotóstérképemre.