2018. április - Hamvas rétihéják nyomában (1. rész)

Április elején a fővárosba költöztem, ami miatt a fotózási szokásaimon is változtatni kellett, hisz az eddig látogatott helyek messze kerültek, és új helyszínek után kellett nézzek.

Ez a változás egyáltalán nem rossz, hanem hatalmas lehetőség, ugyanis sok olyan faj került elérhető közelségbe, amiről eddig álmodni se mertem. Ezen a gondolaton felbuzdulva nem kisebb célt tűztem ki magam elé, mint hogy hamvas rétihéját fotózzak. Ez a faj jóval ritkább a barna rokonánál, de a Duna-Tisza között bizonyos helyszíneken már megtalálható, még Budapest közelében is. Így április közepén dél felé vettem az irányt, hogy szerencsét próbáljak.

A helyszínre érve szinte azonnal kiszúrtam néhány bíbicet. Egyből meg is álltam, hogy készítsek pár képet.

Bíbic

Bíbic

Miután végeztem, tovább fürkésztem a tájat rétihéják után kutatva, azonban szó szerint sokkal nagyobb zsákmányra lettem figyelmes: a messzeségben néhány túzokkakas lépkedett peckesen. Tudtam, hogy a környéken élnek túzokok, de álmodni se mertem volna, hogy ennyire északon is találkozhatok velük. Semmiképp sem akartam elszalasztani a lehetőséget, ahogy a mondás is tartja, jobb ma egy túzok, mint holnap egy hamvas rétihéja. Viszont megzavarni se akartam ezeket a hatalmas, ám félénk madarakat. Hála az égnek, vagyis inkább a földnek egy bucka takarásában meg tudtam őket közelíteni. Miután úgy éreztem, hogy megfelelő távolságba értem, nagyon óvatosan kikukucskáltam a takarásból, és készítettem pár képet. Nem akartam sokat időzni, és inkább csendben visszaosontam anélkül, hogy észrevettek volna.

Túzokok

Túzokok

Túzokok

Túzokok

Túzokok

Túzokok

Túzok

Túzokok

Túzokok

Még néhány másik madárról sikerült képet készíteni, sajnos hamvas rétihéja nem akadt lencsevégre: egy tojót ugyan láttam, de túl messze volt a fényképezéshez. Azonban egyáltalán nem szeretnék méltatlankodni, hisz a túzokok bőven kárpótoltak mindenért.

Karvaly

Vörös vércse

Vörös vércse

Csörgő réce

Pajzsoscankó

Pajzsoscankó