Hecki Photography: április 2018

2018. április 26., csütörtök

2018. március - Ragadozók a Kis-Balatonnál

A márciusom mozgalmas volt, kétszer is le tudtam utazni a Kis-Balatonhoz fényképezni. A sors úgy hozta, hogy csak ragadozó madarak kerültek a fényképezőgépem elé, azonban ezt egyáltalán nem bántam. Jelen bejegyzésemet ezeknek a nemes madaraknak szentelem.

Elég gyakran botlottam az amúgy sem ritka barna rétihéjába, így erről a fajról készült a legtöbb képem. A korábbi bejegyzésemben írtam, hogy mennyire megörültem a hím barna rétihéjának, mert eddig még nem sikerült fotóznom. Most ezt a hiányt kamatostul sikerült pótolnom, a tojók mellett ők is szép számmal jelen voltak.

Hím barna rétihéja

Tojó barna rétihéja

Hím barna rétihéja

Szinte már megszokottá vált a rétisasokkal való találkozás, ami most sem maradt el. Több, különböző korú egyedet sikerült lefényképeznem. Azonban félreértés ne essék, nem szeretném elbagatellizálni ezeket a találkozásokat, mindig áhítattal tölt el, ha látom ezt a csúcsragadozót.

Fiatal rétisas

Idős rétisas

Karvalyt viszonylag gyakran látok, fotózni annál ritkábban tudok, mivel mindig csak a messzeségben szúrom ki őket. Most azonban egy elég közel repült ahhoz, hogy megörökítsem. Sajnos jobb helyszínt is választhatott volna, pont rossz szöget zárt be a nappal, de talán legközelebb már erre is figyelni fog.

Karvaly a Nap rossz oldalán

Karvaly

Egy héja is tiszteletét tette, ráadásul nagyon közelről, de mivel a fejem felett körözött, így főleg alulról tudtam megörökíteni, de ahogy múltkor is írtam, olyan ritkán látok héját, hogy én már ennek is nagyon örülök. Szerencsére egyszer sikerült elcsípnem fordulás közben, így legalább egy kép készült róla oldalról. Amitől meg teljesen leesett az állam az az volt, amikor egy hím barna rétihéja megpróbálta elüldözni.

Héja

Héja vs hím barna rétihéja

Fele ennyi képpel és élménnyel is már bőven boldog lettem volna, azonban a legjobb még csak ezután jött: sikerült újra találkoznom egy fekete sassal. Még novemberben láttam ezt a leírhatatlanul gyönyörű madarat, akkor eléggé messze volt, és a fények se voltak az igaziak. Azóta reménykedtem egy újratalálkozásban, amire egészen mostanáig kellett várnom: a tájat kémlelve egyszer csak feltűnt a messzeségben, én egyből rátapadtam a fotógéppel, és fülig érő vigyorral szorgalmasan fényképeztem. Nagy boldogságomban fel se tűnt, hogy egyenesen felém repül, így sikerült közvetlen közelről is készíteni pár képet.

Fekete sas

Mindenkép megérte ennyit várni a fekete sasra. Jó látni, hogy a türelem és kitartás hálás társak a fényképezésben.

2018. április 13., péntek

2018. március - Duna menti pillanatok

Márciusban ismét kijutottam a Csallóközbe, aminek nagyon megörültem, mivel már viszonylag régen voltam itt fotózni. Az ártérben itt-ott megmaradt hó emlékeztetett arra, hogy nemrég még tél volt, de a szikrázó napsütés, a kellemes meleg, és az előbújó virágok már jelezték, hogy beköszöntött a tavasz. Ezt a megállapítást csak tovább erősítette a búbos vöcskök násza, amiről készítettem is pár képet.

Búbos vöcskök násza

Búbos vöcskök

Miután a vöcskök elúsztak, felvettem a parton a várakozó pozíciót. Egy idő után érdekes árnyakra lettem figyelmes: a magasban két héja körözött. Sajnos viszonylag messze voltak, de már annak is örültem, hogy láttam ezeket a gyönyörű ragadozókat.

Héja

Héják

Ezután a túlparton is észrevettem egy közepes méretű madarat, melynek jellegzetes röpte azonnal egyértelművé tette, hogy kihez is van szerencsém: egy barna rétihéjához. Ahogy megfordult, már a tollazatát is lehetett látni, amiből az is kiderült, hogy egy hímhez van szerencsém, aminek nagyon megörültem, mivel hímet eddig még nem sikerült fotóznom.

Hím barna rétihéja

Pár héttel később a Duna másik oldalára, a Szigetközbe is kijutottam. Leírhatatlan hangulata van a víz menti köves zátonyoknak, ahol lencsevégre kaptam néhány kis lilét.

Kis lilék

Egy part menti tisztáson pedig ismét sikerült látnom egy vörös kányát. Fantasztikus élmény nézni a kecses siklását ennek a ritka madárnak.

Vörös kánya

Azonban nem ez volt a legmegdöbbentőbb momentum: a környéken barangolva egy hatalmas ragadozót sikerült megpillantani. Nem is gondolkodtam, csak készítettem pár képet, és csak ezután próbáltam meg beazonosítani, de amikor rájöttem, hogy mit sikerült megörökíteni, nem akartam hinni saját magamnak: egy fiatal szirti sast.

Fiatal szirti sas

Alig tértem magamhoz a döbbenettől, hogy egy ritka hegyvidéki fajjal találkoztam egy síksági folyóvidéken. Sok szép pillanatot köszönhetek a fotózásnak, de ezt az esetet még sokáig fogom emlegetni, és csak a korábbi megállapításomat tudom ismételni, hogy érdemes sok időt kint tölteni, hogy minél több csodálatos pillanatnak lehessek tanúja.