2018. március 20., kedd

2018. március - Jégmezők lovagjai


Több hónapos csúszással, de február végére megérkezett az igazi tél, mínuszokkal, hóval, jéggel. Ebben a zord időben a Balaton is teljesen befagyott, nyílt vízfelület egyedül a Tihany és Szántód között közlekedő komp sávjában volt. Ez már önmagában egy olyan egyedi látvány, amit érdemes volt megnézni, azonban még egy érv szólt mellette: a környék összes vízimadara erre a viszonylag kis területre kényszerült behúzódni.

A látvány valóban lenyűgöző volt: jég borított mindent, ameddig a szem ellátott, a vízben pedig több ezer madár gyűlt össze. Ráadásul már partközelben sem csak a gyakran látható tőkés récék, bütykös hattyúk, szárcsák úszkáltak, rajtuk kívül barát-, és kontyos récék, kis kárókatonák és búbos vöcskök is voltak szép számmal.

Kontyos réce a jeges vízben, háttérben szárcsák

Jeges látvány a Balatonon
(elöl 2 búbos vöcsök, kontyos récék, kicsit hátrább barátrécék)

Punk's not dead
(kontyos réce, szárcsák és barátrécék)

Karmester barátréce és a szúrós tekintetű búbos vöcsök


A három muskétás
(három kis kárókatona és szárcsák)

Már ezek miatt a madarak miatt is érdemes lett volna leutazni, azonban ha az ember távolabb nézett, még érdekesebb fajokat vehetett észre. Kicsit beljebb hatalmas csapatokba verődött kercerécék tették még autentikusabbá a sarkvidéki hangulatot.

Felszálló kercerécék, bal elöl három nagy bukó

Kercerécék

Felszállás
(kercerécék és kontyos récék)

Kercerécék

Kercerécék

Kercerécék

Hím kerceréce a jégtáblák felett

Kercerécék

Kerceréce pár

Kercerécék

A kercerécéken kívül még egy téli vendéget sikerült megörökítenem, méghozzá a nagy bukót, akihez szintén nem gyakran volt eddig szerencsém.

Nagy bukók

Hím nagy bukó

Hím nagy bukó

Hím nagy bukó

Nagy bukó pár

Végtelenül boldog vagyok, hogy sikerült lejutnom a befagyott Balatonhoz. Pár hete írtam, hogy mennyire különleges látványt nyújt télen. Ehhez a különleges látványhoz a jégtáblák, és a madarak jelenléte rengeteget hozzáad, amihez foghatót nehéz lenne találni.

2018. március 14., szerda

2018. február-március - D7100 és rétisasok


Ahogy egyre többet fotóztam, egyre inkább elkerülhetetlennek éreztem egy újabb típusváltást. Ez amiatt volt, mivel leginkább madarak a fotóim alanyai, ők pedig viszonylag ritkán teszik meg azt a szívességet, hogy közel jöjjenek, ezért kénytelen vagyok belenagyítani a képeimbe, és drasztikusan megvágni azokat. Azonban a végtelenségig nem lehet nagyítani és vágni a képeket, ugyanis egy bizonyos pont után már észrevehető a képek „pixelesedése”, részletszegénysége. Az, hogy mikor van ez a pont, leginkább a fényképezőgép szenzormérete határozza meg. Mivel a D90-esem szenzora csupán 12,9 megapixeles (manapság egy középkategóriás telefonnak is van ekkora szenzora), eléggé hamar elérem ezt a pontot. Ezért mindenképp egy olyan gépet szerettem volna, amelynek lehetőleg kétszer ekkora a szenzora, ugyanakkor tudásban sem marad el a D90-től. Így a választásom a Nikon D7100-re esett, mely tudásban rá is ver a D90-re, szenzora pedig 24,1 megapixeles. Mihelyt találtam egy kedvező hirdetést, egyből le is csaptam rá, és természetesen a tesztelésével sem akartam sokat várni.

Tesztelni a Kis-Balatonhoz mentem abban a reményben, hogy rétisasokon tudom kipróbálni. A szerencse ismét mellém állt, több napot is ott töltöttem, és mindig találkoztam rétisasokkal. Az első nap kicsit borús idő volt, az elmúlt napok havazásai miatt fehér volt a táj, és csontig hatoló a hideg, amit a szél csak felerősített. Egy fiatal rétisast viszonylag közelről sikerült meglepni, a földön ücsörgött, és amint meglátott, azonnal felszállt, de még röptében sikerült pár közeli képet készítenem.

Szemtől szemben (fiatal rétisas)

Fiatal rétisas

Fiatal rétisas

Fiatal rétisas

Fiatal rétisas

A második nap már tiszta idő volt és ragyogó napsütés, ami  páratlan hangulatot kölcsönzött az amúgy is gyönyörű tájnak. Aznap jóval több rétisassal sikerült találkoznom, ráadásul a fiatalokon kívül egy majdnem teljesen öregkori tollazatú példányt is sikerült megörökíteni.

Fiatal rétisas

Fiatal rétisas

Fiatal rétisas

Fiatal rétisas

Fiatal rétisas
Jól megfigyelhetőek a fiatalokra jellemző bélyegek; a "kopott" tollazat, a sötét csőr, és a sötétebb farktollak

Fiatal rétisas

Idősebb rétisas
Megfigyelhetőek az öregkori bélyegek (egyöntetű barna szín, világosabb fej és nyak, fehér farok, sárga csőr), azonban még néhány fiatalkori bélyeget is magán visel (itt-ott fehér tollak, a farktollak még nem fehéredtek ki teljesen)

Érdeklődve figyelés
idősebb rétisas

Idősebb rétisas

Idősebb rétisas
Ezen a képen látszik, hogy a madár meg van gyűrűzve

Idősebb rétisas
Itt már a gyűrű száma is látszik, amiből kiderült, hogy a sas 5 éves (még egyszer köszönöm Julcsi az infókat)

Azóta egyszer tudtam visszamenni, sajnos ekkor nem volt túl nagy mozgás, de egy rétisast még így is sikerült lefényképeznem.

Fiatal rétisas

Fiatal rétisas
A képek magukért beszélnek, sokkal részletesebbek, mint a korábbiak, örülök, hogy rászántam magam a típusváltásra, és remélem még sok hasonlóan nagyszerű pillanatot sikerül vele megörökítenem.

2018. március 6., kedd

2018. február - A téli Balaton és környéke


Egy februári napon sikerült lejutnom a Balaton partra, aminek azért is örültem, mert télen a Balaton teljesen más arcát mutatja, mint nyáron; egy olyan arcát, ami miatt érdemes volt magammal vinnem a fényképezőgépet.

Télen a Balaton parton a rengeteg nyaraló ember helyett csak néhány kirándulót lehet látni, az emberek zsivaját pedig felváltja a hullámok halk morajlása. Azonban a legnagyobb változás nem a parton, hanem a vízben van. Míg nyáron az emberek végeláthatatlan hada látható a vízben, addig télen a madaraké. A part közelében rengeteg bütykös hattyú, tőkés réce úszkál. Ezeknek a madaraknak a látványa egyáltalán nem szokatlan, viszont ha egy kicsit távolabb nézünk, már érdekesebb madarakat is kiszúrhatunk: többek között kontyos récék, hegyi récék, kercerécék, kis és nagy bukók színesíthetik látványukkal a víz felszínét. Ezekben a madarakban reménykedve mentem ki én is a partra, és nem is kellett csalódnom: egy kis nézelődés után kiszúrtam egy csapat kontyos récét. A zavartalan, tükörsima vízfelszínnek köszönhetően nagyon hangulatos, „semmiben úszó” képeket tudtam róluk készíteni.

Kontyos récék

Kontyos récék

Kontyos récék

Kontyos récék

Kontyos récék

A Balatont elhagyva sikerült még pár madarat megörökíteni, közülük a legjobban egy nagy fakopáncsnak örültem, mert hiába gyakori faj, de csak most sikerült olyan képeket készítenem róla, amilyeneket már régóta szerettem volna.

Kis kárókatonák a tihanyi Belső-tónál

Nagy kócsag a tihanyi Belső-tónál

Nagy fakopáncs

Nagy fakopáncs

Nagy fakopáncs

Jó volt ilyenkor látni a Balatont, nagyon hangulatos látványt nyújtanak a távolban ringatózó récecsapatok. Mivel nagyon kedvelem a kontyos récéket, annak külön örülök, hogy sikerült őket újra megörökítenem.