Hecki Photography: 2018

2018. október 19., péntek

2018. május-június - Gyurgyalagok a láthatáron!

Sajnos idén tavasszal és nyáron nagyon kevés időm volt fotózni, de a kedvenc „visszatérő” madaraimról, a gyurgyalagokról mindenképp szerettem volna új képeket készíteni, így pár napot rászántam a fotózásukra.

A fotózás helyszínén nem variáltam, ugyanazt a homokbányát tűztem ki célul, ahol tavaly is rengeteg időt töltöttem. A madarak idén is bizalmat szavaztak nekem, láthatóan nem zavarta őket a jelenlétem, így most is viszonylag közeli képeket tudtam róluk készíteni.

Gyurgyalag

Pantomimes gyurgyalag láthatatlan falnak ütközik

Gyurgyalag

Idén nem szerettem volna csak „levegőben alulról” pozícióban fotózni a gyurgyalagokat, ezért készítettem néhány képet a fákon, homokfalon ülő példányokról, illetve sikerült pár érdekesebb témát is megörökíteni.

Gyurgyalagok a homokfalon

Ellentétes nézőpontok

Szépen teremtek idén a gyurgyalagfák

Gyurgyalagok

Ebédidő

Gyurgyalag

Gyurgyalag a repceföld felett

Gyurgyalagok kirepülése az üregekből

Idén sem maradtak a gyurgyalagok látogatók nélkül, most is felbukkantak a hollók és az egerész ölyvek, de érkezett vörös vércse és karvaly is, a nap sztárja pedig egy kabasólyom volt.

Vörös vércse

Karvaly

Kabasólyom

Egyértelműen sikeres volt az idei gyurgyalag fotózás, a képek minőségével és mennyiségével is elégedett vagyok, remélem ugyanezt majd jövőre is el tudom mondani.

2018. május 22., kedd

2018. április - Hamvas rétihéják nyomában (2. rész)

A múltkori bejegyzésemben írtam, hogy új helyre költöztem, és új célnak a hamvas rétihéja lefényképezését jelöltem meg. Az előző alkalommal ez nem sikerült, úgyhogy ideje volt újra megpróbálni.

Nagyon jó döntés volt ez részemről, hisz alig érkeztem meg a helyszínre, egyből egy hím hamvas rétihéja repült velem szembe.

Hím hamvas rétihéja zsákmánnyal

Kicsit arrébb letettem az autót, hogy körbekémleljek. Egy messzebb lévő nádas folt környékén több rétihéját is láttam, így elindultam abba az irányba. Útközben több repülő túzokkal is találkoztam, némelyik a közeli magasabb aljnövényzetből szállt fel, amiket ezek után inkább nagy ívben elkerültem.

Túzok

Ahogy haladtam előre, több hamvas rétihéjával is találkoztam. Lenyűgöző volt látni élőben ezeket a gyönyörű ragadozókat. A hímek kicsit hasonlítanak a kékes rétihéja hímjeire, de ha az ember jobban megfigyeli őket, láthatja a mintázatukban a különbségeket. A tojókat már nehezebb megkülönböztetni, a leglátványosabb különbség a szárnyvégek alakja, mely a kékes rétihéja esetében lekerekített, a hamvas rétihéja esetében hegyes. De mivel a hamvas rétihéja csak a nyarat tölti nálunk, a telet pedig Afrikában, a kékes rétihéja viszont csak télen jön hozzánk, ezért a megfigyelés ideje jó kiindulópont a határozáshoz (a harmadik nagyon hasonló faj a fakó rétihéja, de ő csak átvonul Magyarországon, ezért jóval ritkábban lehet vele találkozni).

Hím hamvas rétihéja

Balra: hím hamvas rétihéja
Jobbra: hím kékes rétihéja
Nagyon hasonló pózban sikerült lefotóznom ezt a két rétihéját, így könnyen össze lehet őket hasonlítani. A mintázatukban megfigyelhető különbségek egyből szembetűnnek, azonban az is jól megfigyelhető, hogy a hamvas rétihéja 6. kézevező tolla jóval rövidebb, mint kékes rokonának, így a szárnya sokkal hegyesebbnek tűnik, szemben a kékes rétihéjával, akinek inkább lekerekített a szárnya.

Hím hamvas rétihéja

A vidék két ékköve: a levegőben egy hím hamvas rétihéja, a háttérben a földön egy túzok.

Idővel a barna rétihéják is felbukkantak, jelezvén, hogy nem csak hamvas rokonaik uralják a környéket. Hogy ne legyen sértődés, róluk is készítettem pár képet.

Hím barna rétihéja

Az elmúlt időszakban tomboló kánikula sem volt elég ahhoz, hogy eltűnjenek a földekről a belvizek, melyek mentén számos parti madarat lehetett megfigyelni.

Pajzsoscankók

Bíbic

Piroslábú cankó

Gulipánok

Igaz, hogy már most sikerült abszolválnom a saját magam által kitűzött célt, de ez nem jelenti azt, hogy többet nem jönnék a környékre, hisz a táj gazdag madárvilága teljesen lenyűgözött. Szeretnék még más helyeket is felfedezni, de az biztos, hogy ez a vidék felkerült a fotóstérképemre.

2018. május 10., csütörtök

2018. április - Hamvas rétihéják nyomában (1. rész)

Április elején a fővárosba költöztem, ami miatt a fotózási szokásaimon is változtatni kellett, hisz az eddig látogatott helyek messze kerültek, és új helyszínek után kellett nézzek.

Ez a változás egyáltalán nem rossz, hanem hatalmas lehetőség, ugyanis sok olyan faj került elérhető közelségbe, amiről eddig álmodni se mertem. Ezen a gondolaton felbuzdulva nem kisebb célt tűztem ki magam elé, mint hogy hamvas rétihéját fotózzak. Ez a faj jóval ritkább a barna rokonánál, de a Duna-Tisza között bizonyos helyszíneken már megtalálható, még Budapest közelében is. Így április közepén dél felé vettem az irányt, hogy szerencsét próbáljak.

A helyszínre érve szinte azonnal kiszúrtam néhány bíbicet. Egyből meg is álltam, hogy készítsek pár képet.

Bíbic

Miután végeztem, tovább fürkésztem a tájat rétihéják után kutatva, azonban szó szerint sokkal nagyobb zsákmányra lettem figyelmes: a messzeségben néhány túzokkakas lépkedett peckesen. Tudtam, hogy a környéken élnek túzokok, de álmodni se mertem volna, hogy ennyire északon is találkozhatok velük. Semmiképp sem akartam elszalasztani a lehetőséget, ahogy a mondás is tartja, jobb ma egy túzok, mint holnap egy hamvas rétihéja. Viszont megzavarni se akartam ezeket a hatalmas, ám félénk madarakat. Hála az égnek, vagyis inkább a földnek egy bucka takarásában meg tudtam őket közelíteni. Miután úgy éreztem, hogy megfelelő távolságba értem, nagyon óvatosan kikukucskáltam a takarásból, és készítettem pár képet. Nem akartam sokat időzni, és inkább csendben visszaosontam anélkül, hogy észrevettek volna.

Túzokok

Túzok

Túzokok

Még néhány másik madárról sikerült képet készíteni, sajnos hamvas rétihéja nem akadt lencsevégre: egy tojót ugyan láttam, de túl messze volt a fényképezéshez. Azonban egyáltalán nem szeretnék méltatlankodni, hisz a túzokok bőven kárpótoltak mindenért.

Karvaly

Vörös vércse

Csörgő réce

Pajzsoscankó