Ahogy
korábban már megírtam, nem hagyott nyugodni, hogy nem tudtam a kellő
közelségből megörökíteni a csallóközi vízimadarakat, de szerencsére a megoldás
nem váratott sokáig magára: 2016. májusában visszatértem a Duna árterébe egy
kenuval felvértezve. A terv nem volt túl bonyolult: a kenut vízre engedtem,
beszálltam, és abból fotóztam.
Mikor
elindultam két dologra lettem figyelmes: az egyik, hogy viszonylag kevesebb
madár volt, például a récék teljesen eltűntek. Ezt a fokozott emberi
jelenlétnek tudtam be (viszonylag sokan látogatják ezt a területet), ami miatt
az érzékenyebb madarak visszahúzódtak a kevésbé zavart területekre – ennek
megvolt az az előnye, hogy nem kellett álcáznom magam. Persze azért tartottam a
tisztes távolságot. A másik, hogy a jó idő miatt a vízben beindultak a
biológiai folyamatok, aminek köszönhetően a víz már nem volt kékes árnyalatú,
hanem teljesen zöld színű lett, rengeteg algával. Először sajnáltam ezt, jobban
szerettem volna olyan képeket, ahol a madarak a nagy kékségen ringatóznak, de a
végeredményt elnézve megtetszett ez a díszlet is, ami hozzátett a képek
vadregényes jellegéhez.
Először
a múltkor is megfigyelt búbos vöcsök párt vettem célba. Előző alkalommal még
csak építették a fészküket (nem sokkal előtte érkezhettek meg a telelésükből),
amit ekkor már teljes pompájában megfigyelhettem. Mivel április végén kezdenek
költeni, ezért szerencsére ezt is megfigyelhettem, egyik madár mindig a
fészekben volt.
 |
| Búbos vöcskök |
 |
| Búbos vöcsök |
 |
| Búbos vöcsök |
Nem
akartam visszaélni a vendégszeretetükkel, ezért pár kép elkészítése után
odébbálltam. Kicsit beljebb evezve csodás látvány fogadott: hatalmas, indákkal
benőtt fák álltak a vízparton, nádas mindenfelé. Egyszerűen öröm volt szelni a
vizet, és felfedezni minden egyes szegletét a vidéknek. Közben folyamatosan szürke
gémek húztak át a fejem felett robosztus röptükkel, amit megpróbáltam
több-kevesebb sikerrel megörökíteni.
 |
| Szürke gém |
 |
| Szürke gém |
 |
| Szürke gém |
Szerencsére
nem csak eltűntek, hanem jöttek is madarak: az áprilisban hazaköltözött
küszvágó csér is képviseltette magát pár egyeddel. Akrobatikus röptükben pásztázták
a vizet, halakra vadászva, azonban néha megpihenve a zátonyon lehetőségem nyílt
lefotózni őket is.
 |
| Küszvágó csér |
 |
| Küszvágó csér |
A
túra végén visszalátogattam a búbos vöcskökhöz, akik elhagyták fészküket, így
tudtam róluk olyan képeket is csinálni, melyeken közösen úsznak.
 |
| Búbos vöcskök |
 |
| Búbos vöcskök |
 |
| Búbos vöcsök |
Mondanom
sem kell, hogy nagyon a szívembe zártam ezt a napot. Egyrészt, mert végre olyan
képeket készíthettem, amin a madarak nem csak apró foltok, másrészt, mert már nem
csak a szemlélője voltam ennek a páratlan vidéknek, hanem a vízre szállva
részese is lehettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése