2017. szeptember 21., csütörtök

2017. március-május - A tavasz hírnökei

Előző kettő bejegyzésben a kora-tavaszi virágokról volt szó, azonban idővel a tavaszi nap sugarai előcsalogatták a többi virágot is, amely esemény mellett nem tudtam szó nélkül, illetve képkészítés nélkül elmenni.

Természetesen idén sem akartam kihagyni a kockásliliomokat, de repetitív sem akartam maradni, így más helyszíneket is felkerestem, illetve másfajta beállításokkal, témákkal próbálkoztam. Ráadásul találtam olyan egyedeket, melyek majdnem teljesen fehérek voltak, így sikerült ezekkel is (egy kis képzavarral élve) színesíteni a képsorozatot.

Kockásliliom

Kockásliliom

Kockásliliom a naplementében


Tavaszi idill


Kissé sápadt kockásliliom


A leánykökörcsinek mellett más kökörcsinekről is szerettem volna képet készíteni. Szerencsémre viszonylag közel, a Balaton-felvidéken találtam is pár tő fekete kökörcsint. Igaz, hogy őket nem tudtam naplementekor megörökíteni, de a megtalálásuknak is örültem, ráadásul valamit jövőre is hagyni kell.

Fekete kökörcsin

Fekete kökörcsin

Fekete kökörcsin

Az utolsó megörökített versenyző az agárkosbor májusban, melyből szerencsére viszonylag sok nő a környéken.

Agárkosbor


Ezzel a pár fajjal zártam az idei tavaszi virágfotózásomat, rendesen feladva magamnak a leckét a következő évre, de már akkor kitaláltam pár új ötletet, amit majd kipróbálhatok.

2017. augusztus 23., szerda

2017. március - Ébredező leányok

Előző bejegyzésemben bemutattam azokat a növényeket, amikre „vadásztam” kora tavasszal. Rajtuk kívül volt még egy növény, amit különösen kitüntettem a figyelmemmel. Ez a növény pedig a leánykökörcsin volt.

Leánykökörcsinek

Nem tudom megmagyarázni miért, de ez a növény nagyon tetszik nekem, ezért idén több képet szerettem volna róla készíteni, lehetőleg minél több helyszínen. Ez a vágyam teljesült is, idén is sikerült fotózni a Sas-hegyen, illetve Szentendre lankáin is.

Szentendrei leánykökörcsinek

Szentendrei leánykökörcsinek

Leánykökörcsin a Sas-hegyen

Leányok a hegyoldalon 2.
(Ugyanott fotózva, mint egy évvel korábban a Sas-hegyen)

Viszont valamit ki szerettem volna idén próbálni: alkonyatkor megörökíteni őket. Ehhez azonban szükségem volt egy olyan helyszínre, ami közelebb van a lakóhelyemhez, mivel azt még be is vállaltam volna, hogy sötétedés után órákig vezetek, azonban azt nem, hogy ezzel csak hétvégén tudjak fotózni. Hagyján, hogy így drasztikusan csökkentettem volna a rendelkezésemre álló időt, de ha még mondjuk arra a napra be is borul az ég, akkor meg lőttek az egésznek. Szóval kellett egy közelebbi megoldás, és ebben a természetvédelem helyi szakemberei voltak a segítségemre, akik készséggel megmutatták az opcionális területeket. Az egyik szimpatikus helyszínen fel is fedeztem pár tövet, ezért kineveztem ezt a célterületnek, ahová a következő hetekben többször is kijártam.

Ébredező leányok 1
Itt még csak bontogatják a szirmaikat

Ébredező leányok 1
Itt még csak bontogatják a szirmaikat

Ébredező leányok 1
Itt még csak bontogatják a szirmaikat

A fotózást még bimbós állapotukban kezdtem meg, és – ahogy időm és a napsütés engedte – folytattam a virágzásukig. Külön öröm volt, hogy a domboldal ahol fejlődtek nyugati lejtésű, így egészen naplementéig fotózhattam őket, a megfelelő fények és a szép háttér biztosítva volt.

Ébredező leányok 2
Itt már fejlettebb állapotban vannak, de még nem a "végleges" formájukban

Ébredező leányok 2
Itt már fejlettebb állapotban vannak, de még nem a "végleges" formájukban

Ébredező leányok 2
Itt már fejlettebb állapotban vannak, de még nem a "végleges" formájukban


Egy ennyire sűrű időszak után sem untam rá a leánykökörcsinek fotózására, sőt, kifejezetten feltöltött, és remélem jövőre sem lesz ez másként.

Ébredező leányok 3
Itt már teljes pompájukban csodálhatóak

Ébredező leányok 3
Itt már teljes pompájukban csodálhatóak

Ébredező leányok 3
Itt már teljes pompájukban csodálhatóak

2017. augusztus 2., szerda

2017. február-március - A kora tavasz virágai

2017. februárja-márciusa kifejezetten sűrűre sikeredett, mivel minél több kora-tavaszi geofiton növényt szerettem volna megörökíteni. Ennek két oka is volt: egyrészről ahogy arról korábban is írtam, nagyon tetszenek ezek a növények, másrészről a fix 50 mm-es objektívem kifejezetten növényfotózási célokra lett beszerezve, és már nagyon kíváncsi voltam, hogy élesben hogy szuperál, pláne az időközben beszerzett D90-es vázon. Ahhoz, hogy a lehető legtöbb geofitonnal tudjak találkozni, nem tétlenkedhettem, ahogy már volt róla szó korábban, eléggé tiszavirág életű a virágzásuk.

Nevüket nem hazudtolták meg a téltemetők, idén is ők voltak az elsők, akik elkezdték bontogatni szirmaikat. Fotózásom helyszíne ugyanott volt, mint egy évvel korábban, azonban most szebb időm volt, és a virágok is már jobban kinyíltak. Az új gép és objektívnak köszönhetően pedig olyan élesek és színpompásak lettek a képeim, mint még soha.

Téltemető

Téltemető

Téltemető

Következő utam Vas megye felé vezetett, hogy a Rába partján fotózhassam a tavaszi tőzikék egyik legjelentősebb hazai állományát.

Tavaszi tőzike

Tavaszi tőzikék

Tavaszi tőzike

Ez után a mindenhol gyakori hóvirág következett.

Hóvirág

Hóvirág

Hóvirág

Hóvirág

A szériát március végén zártam, ekkor kakasmandiók kerültek a lencsém elé. Nagy szerencsém volt velük, egy héttel később is vissza akartam még jönni, de ekkorra már mind elvirágzott.

Kakasmandikó

Kakasmandikó

Kakasmandikó


Mondanom sem kell, hogy maximálisan élveztem ezt a másfél hónapot, örülök, hogy ennyire mozgalmas volt, és csak remélni tudom, hogy a jövő évi sem lesz kevésbé aktív.

2017. július 19., szerda

2017. február - Téli madárlesen

Korábban már ejtettem pár szót az őszi madárvonulásról, illetve arról a tévhitről, hogy ebben az időszakban csak néhány madár marad itthon. Már akkor is megemlítettem, hogy ilyenkor más területekről is útra kelnek madárcsapatok, akik útja hazánkon át vezet, azonban arról még nem írtam, hogy ezek közül több olyan csoport is van, melyek vándorútja a Kárpát-medencében ér véget: ezek olyan madarak, melyek tőlünk jóval északabbra fészkelnek, és az ottani zord télhez képest a kárpát-medencei tél enyhébb. Ezeket a téli vendégeket két csoportba lehet osztani: az egyik csoportba azok a madarak tartoznak, melyek nálunk is fészkelnek, csak téli időszakban északi populációk is csatlakoznak a hazaiakhoz (vagy a helyükre jönnek), ilyen például a vetési varjú (ezért van az a jelenség, hogy ősszel, télen sokkal több vetési varjút lehet látni). A másik csoportba azok a madarak tartoznak, amelyek kifejezetten csak téli időszakban jelennek meg nálunk, ilyen például a kékes rétihéja.

A fent leírtak már önmagukban elég indokot szolgáltatnak a téli madármegfigyeléshez, azonban van még egy indok mellette, méghozzá a tavak befagyása: ugyanis ha minél nagyobb vízfelületet borít jég, a vízimadarak annál kisebb területre kénytelenek összezsúfolódni, vagy ha az élőhelyük teljesen befagy, akkor kénytelenek odébbállni, míg nem találnak egy másik vízfelületet. Ilyen szempontból szerencsésnek mondható a 2016-2017 tele, mivel elég jelentős volt a jegesedés. Ráadásul a Balaton befagyásával a lakóhelyem közelében lévő, félig befagyott mesterséges tó kellőképpen felértékelődött a vízimadarak körében. A végső érv amellett, hogy kimenjek fotózni a tóhoz az volt, hogy kaptam egy fülest, miszerint egy hím kis bukó is megjelent a tónál.




Sajnos aznap már nem tudtam kimenni, de másnap első dolgom volt felkeresni a helyet, azonban szomorúan tapasztaltam, hogy az áhított madárnak már híre-hamva sem volt. Hiába tudtam, hogy a madár valószínűleg már messze jár, és csak megállt pihenni nálunk, napokig kijártam, abban reménykedve, hátha visszajön. Az első egy-két nap amolyan görcsös kényszeresség volt a részemről, egyszerűen akartam, hogy legyen róla fotóm. Közben kicsit csalódottan készítettem pár képet a többi madárról, először fel se fogva, hogy milyen (helyi viszonylatban) különleges madarak keresték fel ezt a tavat. Amint ez az információ átjutott a megszállottságomon az agyamig, a görcsölés helyét átvette a boldogság, és egyfajta egészséges izgalom.

Jégmadár

Gátőr (jégmadár)

Különlegességből valóban minden napra kijutott, voltak itt kontyos récék, egy kanalas réce, szárcsák, barátrécék, vízityúk, sőt, a végén egy kis kárókatona is tiszteletét tette.

Kontyos récék és bütykös hattyú

Tőkés réce (tojó) és kanalas réce (hím) 

Tőkés récék és barátrécék

Tőkés récék, barát récék és szárcsa

Barátréce

Tőkés récék és barátrécék



Újra, és újra ráeszmélek a rugalmasság fontosságára, ennek köszönhetően sokkal jobban élveztem ezt a fotózást is. Ráadásul az új D90-es vázamnak köszönhetően a képek már jóval színesebbek és részletesebbek lettek, mint az eddigiek.

Kis kárókatona

Kis kárókatona

Vízityúk