Hecki Photography: Sas-hegy

2017. augusztus 23., szerda

2017. március - Ébredező leányok

Előző bejegyzésemben bemutattam azokat a növényeket, amikre „vadásztam” kora tavasszal. Rajtuk kívül volt még egy növény, amit különösen kitüntettem a figyelmemmel. Ez a növény pedig a leánykökörcsin volt.

Leánykökörcsinek

Nem tudom megmagyarázni miért, de ez a növény nagyon tetszik nekem, ezért idén több képet szerettem volna róla készíteni, lehetőleg minél több helyszínen. Ez a vágyam teljesült is, idén is sikerült fotózni a Sas-hegyen, illetve Szentendre lankáin is.

Szentendrei leánykökörcsinek

Leánykökörcsin a Sas-hegyen

Leányok a hegyoldalon 2.
(Ugyanott fotózva, mint egy évvel korábban a Sas-hegyen)

Viszont valamit ki szerettem volna idén próbálni: alkonyatkor megörökíteni őket. Ehhez azonban szükségem volt egy olyan helyszínre, ami közelebb van a lakóhelyemhez, mivel azt még be is vállaltam volna, hogy sötétedés után órákig vezetek, azonban azt nem, hogy ezzel csak hétvégén tudjak fotózni. Hagyján, hogy így drasztikusan csökkentettem volna a rendelkezésemre álló időt, de ha még mondjuk arra a napra be is borul az ég, akkor meg lőttek az egésznek. Szóval kellett egy közelebbi megoldás, és ebben a természetvédelem helyi szakemberei voltak a segítségemre, akik készséggel megmutatták az opcionális területeket. Az egyik szimpatikus helyszínen fel is fedeztem pár tövet, ezért kineveztem ezt a célterületnek, ahová a következő hetekben többször is kijártam.

Ébredező leányok 1
Itt még csak bontogatják a szirmaikat

A fotózást még bimbós állapotukban kezdtem meg, és – ahogy időm és a napsütés engedte – folytattam a virágzásukig. Külön öröm volt, hogy a domboldal ahol fejlődtek nyugati lejtésű, így egészen naplementéig fotózhattam őket, a megfelelő fények és a szép háttér biztosítva volt.

Ébredező leányok 2
Itt már fejlettebb állapotban vannak, de még nem a "végleges" formájukban

Egy ennyire sűrű időszak után sem untam rá a leánykökörcsinek fotózására, sőt, kifejezetten feltöltött, és remélem jövőre sem lesz ez másként.

Ébredező leányok 3
Itt már teljes pompájukban csodálhatóak

2017. március 8., szerda

2016. március - Sas-hegyi kalandok

2016. márciusában úgy alakult, hogy Budapestre kellett utaznom. Mivel egyre ritkábban jutok el a fővárosba, ezért ilyenkor próbálom a rendelkezésemre álló időt minél több programmal kitölteni: barátokkal találkozni, előre megnézem lesz-e akkor valami rendezvény, hol szeretnék enni stb. Azonban egy helyre megpróbálok minél többször eljutni: a Sas-hegyre.

Finn metál banda borító (Dolmányos varjú)

A Sas-hegy a Budai-hegység egyik tagja, alapkőzete dolomit. Ez azért fontos, mert ennek a kőzetnek olyan fizikai tulajdonságai vannak, amik a belőle felépülő hegyeket különleges tulajdonságokkal ruházzák fel. A dolomit aprózódása miatt a hegyeknek már a kinézete is elég jellegzetes, meredek lejtőikkel kitüremkednek környezetükből. Ez a hegy mikroklímájára is jelentős hatással van: a beérkező napsugarak a déli oldalakat közvetlenül érik, míg az északi oldalak takarásban vannak. Ezáltal jelentős a hőmérsékletkülönbség a két oldal között, mely befolyással van a növényzetre is: a földtörténeti felmelegedésekkor a kontinens déli, szárazságtűrő fajai meghódították az északi területeket. Miután újabb lehűlés következett be, visszahúzódtak délre, azonban a száraz, délies kitettségű lejtőkön megmaradtak. Ezeken a helyeken számos bennszülött faj (ún. endemikus faj) is kialakult. Az északi oldalon ugyanez ment végbe, csak pepitában; a hidegtűrő növények élőhelye a lehűlésekkor déli irányba kitolódott, majd felmelegedésekkor visszahúzódott, de a hűvösebb, északi hegyoldalakon átvészelték a melegebb időszakokat. Ennek hatására a dolomithegyek északi és déli oldalának flórája merőben eltér egymástól, és több különleges fajt is tartalmaz. A Sas-hegy esetében az északi oldal jellegzetes növénye pl. a budai nyúlfarkfű, a déli oldal endemikus faja a magyar gurgolya, egyéb szárazságtűrő növények a különböző árvalányhajak, tavaszi hérics, vagy a csikófark (érdekesség, hogy a Sas-hegyen csak porzós egyedei vannak, a termős egyedek a Gellért-hegyen találhatóak). A Sas-hegynek nem csak a növény, hanem az állatvilága is egyedi, rengeteg különleges ízeltlábú színesíti a hegy élővilágát, hüllők közül pedig ki kell emelni, hogy aközül a három dél-európai elterjedésű hüllőfaj közül, melyek élőhelyei Magyarországon érik el az északi határukat, kettő - a pannongyík és a kaszpi haragossikló - megtalálható a Sas-hegyen.

Sas-hegyi dolomit sziklagyep karón (dolmányos) varjúval

Ez most hosszúra sikeredett, de muszáj volt leírni, mért szeretem annyira a Sas-hegyet; ennyi különlegesség bárhol figyelemre méltó lenne, de a legnagyobb, legbeépítettebb magyarországi város közepén meg aztán pláne. Nem véletlen, hogy a hegy nagy része országos jelentőségű természetvédelmi terület, látogathatósága is korlátozott.

Idelátogatásom alkalmával azt terveztem, hogy pannongyíkot fogok lencsevégre kapni. Ekkor tanultam meg, hogy néha nem jön az össze, amit az ember eltervezett: nem sikerült megtalálni ezt az amúgy is igen ritka és apró fajt. Azonban azt is megtanultam, hogy nem szabad görcsösen ragaszkodni valamihez, ha az nem jön össze, azt el kell engedni, másban is meg lehet találni a lehetőséget. Így is tettem; miután nyugtáztam, hogy itt már nem lesz pannongyík, gyorsan jött is a fotótéma-felmentő sereg, leánykökörcsin formájában, ami pont ebben az időszakban virágzott. Szerencsére ezekből akadt jó pár szép egyed, és aminek külön örültem, azok a fényviszonyok voltak – a beérkező napfényt a növény egész felületét borító szőrök úgy megtörték, hogy nagyon sejtelmes, „derengő” kinézetet adtak a növénynek.

Leánykökörcsin

Leányok a hegyoldalon

Ennek a történetnek több pontja is is azt igazolja, hogy muszáj mindig nyitott szemmel járni, hogy észrevegyük körülöttünk az értékeket, lehetőségeket, akár a legváratlanabb helyeken. Ez a tulajdonság nagyon hasznos természetfotózáskor, de a hétköznapokban is jól tud jönni.

Leánykökörcsinek