2018. október-november - Visszatérő szerencse

A nyári kihagyás után 2018 őszén újult erővel vágtam bele a fotózásba. Pontosabban szerettem volna belevágni, de a természet mintha büntetett volna a korábbi lustaságom miatt: az első néhány alkalommal bármerre is jártam, a madarak mintha direkt elkerültek volna. Hála az égnek pár sikertelen próbálkozás után azért előkerült néhány jómadár.

Először a Kis-Balatonnál volt szerencsém néhány rétisashoz, sőt, még egy fekete sas is feltűnt, azonban róla értékelhető képet nem sikerült készíteni.

Rétisasok az ellenfényben

Az ok, amiért nem fotózunk rétisast szemből

Idős rétisas

Fiatal rétisas

A sasokon kívül néhány kisebb méretű ragadozó madár is lencsevégre került. Elsősorban kékes rétihéjákat szerettem volna megörökíteni, ami sikerült is, de ezen kívül néhány egerészölyv fényképpel is gazdagabb lettem.

Egerészölyv

Egerészölyv

Légi balett 1 - kékes rétihéja tojó

Kékes rétihéja tojó

Kékes rétihéja tojó

Légi balett 2 - kékes rétihéja tojó

Nem túl együttműködő kékes rétihéja tojó

A kezdeti sikertelenség eléggé elvette a kedvem, de örülök, hogy nem adtam fel a reményt, és a kitartás meg is hozta a gyümölcsét, ami igazolta, hogy érdemes folytatni ezt a remek hobbit.

2018. szeptember - Szlovéniai hüllővadászat

2018-ban a szlovén tengerparton nyaraltunk, amit több ok miatt is vártam: Szlovéniát nagyon szeretem, tengerparton közel 10 éve nem nyaraltam, a kiszemelt város – Piran – elég ígéretesnek tűnt, és - ami jelen bejegyzésem miatt releváns - esélyem nyílt olyan hüllőket látni és fényképezni, amelyek nálunk nem élnek. Szlovéniában több olyan hüllő is előfordul, mely nálunk már nem, ilyen például a homoki vipera, fiumei faligyík, vagy a fekete éleshátúgyík. Mivel csak néhány napra mentünk, ezért tudtam, hogy sok időt nem tölthetek a hüllők felkutatásával, de reméltem, hogy legalább az egyik egzotikus faj lencsevégre kerül.

Már városnézés közben belefutottam pár gyíkba, azonban ezek a nálunk is gyakori fali gyíkok voltak.

Nálunk is gyakori fali gyík

A város felfedezése után a Strunjan Nemzeti Park felé vettük az irányt, ami Pirantól nem messze, csupán néhány kilométerre található. A táj fantasztikus volt, a tenger fölé magasodó sziklák látványa egyszerűen lenyűgöző, azonban engem ennél jobban lekötött, hogy rengeteg olyan gyíkra lettem figyelmes, amelyek egyértelműen nem sima fali gyíkok voltak. Terepen nem tudtam eldönteni, hogy fiumei faligyíkok, vagy olasz faligyíkok, de később a képek alapján egyértelműen meg lehetett állapítani, hogy olasz faligyíkok.

Olasz faligyík és a vacsorája

 

Akrobata olasz faligyík

Olasz faligyík

Olasz faligyík

Olasz faligyík

Az idő rövidsége ellenére a környezet és az időjárás kedvezett a kirándulásnak, és igaz, hogy nem hemzsegtek egzotikusabbnál egzotikusabb fajok a túraútvonalon, mégis nagyon örülök, hogy ezzel a fajjal sikerült megismerkednem és képet csinálnom róla.