Tavasszal szinte váltják egymást a
jobbnál jobb fotótémák: ahogy a kora tavaszi virágok kezdtek eltűnni, úgy
kezdtek ébredezni a hüllők, így folytattam töretlen lelkesedéssel D90-esem
expószámának növelését.
Elő hüllőfotós túrám idén a Somlóra
vezetett, ahol már tavaly is szép számmal voltak jelen a zöld gyíkok. Idén is
sikerült párral találkozni, illetve már a fali gyíkok is vígan rohangáltak a
kövek között.
 |
| Zöld gyík |
 |
| Zöld gyík |
 |
| Fali gyík |
 |
| Fali gyík |
Ezután a Tóti-hegyen sikerült
lencsevégre kapni néhány zöld gyíkot, melyek hímjeinek már kezdett kékülni a torka. A Tóti-hegy is a Balaton-felvidéki
tanúhegyek sorát erősíti, tehát vulkáni eredetű. Jellegzetessége, hogy nem
olyan lapos tetejű, mint mondjuk a Badacsony, tényleg hegy jellege van, aminek
egy élmény kiállni a csúcsára, ahol az ember úgy érezheti, hogy a világ tetején
áll.
 |
| Zöld gyík |
 |
| Zöld gyík |
A tavaszi utolsó nagyobb hüllőfotózásra
is a Balaton-felvidéken került sor, Balatonudvari határában. Itt is zöld gyíkok
lettek fotózásom áldozatai, melyek hímjeinek már jóval kékebb volt a torka,
mint a Tóti-hegyi fajtársaiknak.
 |
| Zöld gyík |
 |
| Zöld gyík |
 |
| Zöld gyík |
 |
| Zöld gyík |
Kedvemet nem szegte, hogy most tavasszal
is csak a két legelterjedtebb hüllőfajjal találkoztam, mivel ez a kettő is
nagyon fotogén, nem tudom megunni a fotózásukat, ráadásul valamit hagyni kell
jövőre is.
