2016. augusztus - Pórszombati fotózás

2016 augusztusában egy jó barátom meghívott magához Pórszombatra, és én éltem is ezzel a lehetőséggel. Pórszombat Nyugat-Zalában található, a Zalai dombsághoz tartozik, magát a települést több patak is érinti. A falu nagyon hangulatos, ízig-vérig göcseji jellegű. Ezen kívül a táj is változatos: dombok és lankák, erdők és szántók váltják egymást. Ennek a változatosságnak és természet közeliségnek köszönhetően számos fotótémát lehet találni.

Nem is kellett csalódnom, mivel már a faluban adta magát az első fotótéma: rengeteg füsti fecske ült ki a villanyvezetékekre, így tudtam néhány „kotta” képet készíteni.

Fecske kotta

Fecske kotta

Fecske kotta

Vége a dalnak

Ezután elindultunk a falu határába, egy kisebb kört megtenni. Szerencsémre a barátom minden egyes fa, bokor, kő és fűszál helyét pontosan ismeri, ezért mindig olyan irányba vezetett, ahol nagy eséllyel találkozunk valami érdekes fotótémával. Nem is telt el sok idő, és máris az első érdekes helyszínre értünk, ahol rengeteg őszi kikerics volt. A növények jellegzetessége, hogy a levelei nyáron elszáradnak, az azokkal termelt tápanyagot a hagymájában elraktározza, és az elraktározott tápanyagból fejleszti a virágát augusztus végén, szeptemberben.

Őszi kikerics

A következő fotótéma is itt volt a közelben a kornistárnics személyében. Nagyon örültem annak, hogy találtunk, már csak azért is, mert augusztus végén kezdenek elvirágozni a kornistárnicsok, így a siker egyáltalán nem volt garantált.

Kornistárnics

Általában szeretem megtervezni, hogy mit fotózzak, ez alapján szoktam kiválasztani a következő úti célt is, viszont hiába tapasztaltam már és tudom is, hogy nem mindig jó az eredeti célhoz való ragaszkodás, kell a rugalmasság, ezt nem mindig sikerül betartani. És pont ilyenkor jó ez a fajta spontaneitás, így tudom magam emlékeztetni, hogy tudatosság nélkül is van bőven elég potenciál a természetfotózásban, így máskor könnyebben el tudom engedni az eredetileg kitűzött célt, ha azt adott pillanatban nem lehet megvalósítani.

2016. július - Utazás Szerbiába

2016-ban úgy döntöttünk, hogy pár év kihagyás után elmegyünk egy családi nyaralásra. Úti célnak Szerbiát, azon belül is Belgrádot, és környékét választottuk ki. Izgatottan vártam a júliusra kitűzött indulást, már csak azért is, mivel 2010-ben már jártam a környéken, és nagyon megtetszett az a balkáni-poszt szocialista hangulat, ami árad az országból. Persze egy ilyen családi eseményt illik képekkel is dokumentálni, és ha már ott a gép, hiba lenne nem keresni a természetfotózási lehetőségeket.

Belgrádban elsőként természetesen a Száva és a Duna összefolyásánál található Nándorfehérvári várat néztük meg. A vár maga az élő történelem, ahol oly sokáig megakadályozták az oszmán terjeszkedést – szinte minden pontjához kapcsolódik egy történelmi esemény vagy legenda. A vár falain belül furcsa kép fogadott minket: 2. világháborús páncélosok, a német Panzerektől az amerikai M3 Stuarton és olasz Carro Armato-n keresztül az orosz T-34-ig volt itt minden. Azonban számomra nem csak ezek miatt volt érdekes a vár, hanem azért is, mert ahol vár és rengeteg kő van, ott nagy valószínűséggel fali gyík is van. Elméletem helytállónak bizonyult, nem sokat kellett kóborolnom egy kőrakás mellett, mire megpillantottam az első fali gyíkokat. Miután készítettem pár képet, odébb is álltam, nehogy szó érje a ház elejét, hogy nem készítek családi album kompatibilis képeket is.

Fali gyík

Fali gyík

A nap további részében a várost fedeztük fel, nem sok további lehetőséget hagyva a természetfotózásra, azonban félreértés ne essék, ezt is ugyanannyira élveztem, sőt, a belgrádi repülőmúzeumot érdemes is kiemelni: már maga az épület megvett kilóra, imádom ezeket a „futurisztikus szocialista” épületeket. Az épületen kívül is és belül is rengeteg repülőgép volt, főleg hidegháborús harci gépek, azonban akadt néhány 2. világháborús gépmadár is. Ami még érdekessége a múzeumnak, hogy itt tartják annak a két amerikai repülőgépnek (F-16, F-117) a maradványait, amit a szerbek a délszláv háborúban lőttek le.

Belgrádi repülőmúzeum

Géppark szó szerinti értelmezése

A következő nap átléptük a város határait, és Szendrő felé vettük az irányt, ahol Európa legnagyobb síkvidéki vára található. Már amikor leparkoltunk a Duna partján elterülő vár falainál, egyértelművé vált, hogy szó sincs semmiféle nagyzásról, ez a vár valóban hatalmas: gigászi területet foglal el, a bástyái pedig akkorák, mint egy-egy kisebb vár. Az embernek az a gondolata támadt, hogy George R. R. Martin itt sétálhatott, amikor megalkotta Harrenhal várát. A korábban felvázolt elméletem a várakról és fali gyíkokról itt is megállta a helyét, ráadásul a Duna közelsége miatt pár vízimadár is tiszteletét tette, úgyhogy rengeteget tudtam fotózni.

Szendrő várának egy kis részlete

Dankasirály

Nagy kárókatona felszállás közben

Ennio Morricone - For A Few Dollars More 

Több lehetőségem nem adódott a nyaralás alatt természetfotókat készíteni, azonban így is elégedett voltam, de ha nem sikerült volna fotóznom, akkor se lett volna egy rossz szavam, mivel ez az ország még mindig nagyon tetszik, és remélem még lesz alkalmam visszamenni.