2015. szeptember - Kezdetek, szalamandra fotózás

2015. szeptembere fontos dátum számomra, mint ahogy a bemutatkozó bejegyzésemben is írtam, ekkor jutottam hozzá életem első tükörreflexes fényképezőgépéhez, egy Nikon D70-hez. Fotózásnál is – mint sok más esetben – az első alkalomra mindig emlékezni fog az ember, ezért nem lehet kimenni a hátsókertbe tulipánokat fotózni, az első alkalomnak különlegesnek kell lennie. Az a jó a természetfotózásban, hogy minden évszakban van valami különleges, csak arra az időszakra jellemző jelenség, amit érdemes megörökíteni. A kora ősz is ilyen, már enyhébb az idő, több a csapadék, ezért gyakrabban lehet nappal is találkozni foltos szalamandrákkal. Persze az se mindegy, hogy az ember hol keresi őket, úgyhogy egy gyors logisztikai tervezés után a Börzsönyre esett a választás. Izgatottan vártam az indulás napját, addig elő se vettem a gépet.

Elérkezett a várva várt nap, borús volt az idő, és egy kicsit szemerkélt az eső – tökéletes egy kis szalamandra vadászatra. Budapestről autóval hamar a Börzsönybe értünk, és neki is vágtunk a könnyed kis túrának. Nem kellett sokat várni, kb. 40 perccel az indulás után bele is botlottunk egy szalamandrába. Szegények nem túl agilisek, először megpróbálnak menekülni, saját lassú tempójukkal „rohannak”, de még ezt is hamar feladják, és csak vánszorognak tovább. Nem a legelőnyösebb tulajdonságuk, de fotózás szempontjából annál jobb. Pár kép készítése után folytattuk is az utat. Szeretem ezt az évszakot, mert a táj nagyon szép ilyenkor, fantasztikusak ezek a bükkösök a barna és sárga ezer árnyalatában tündöklő levelekkel. A levegő olyan tiszta, hogy a városi levegő után az ember már édesnek érzi. Az eső miatt nem sok más állattal találkoztunk (még egy szalamandrával, ahol hasonló események zajlottak le, mint az előzőnél), de pont emiatt olyan nyugodtságot árasztó csend szállt az erdőre, amit csak az eső lágy kopogása tört meg. Van ebben valami tiszta, ősi megnyugvás, amit az ember az urbanizációban soha nem tapasztalhat meg.

Első szalamandra

Első szalamandra

Összességében elégedett voltam az első fotós túrámmal, a képeken van még mit csiszolni, de szárnypróbálgatásnak jó volt, megtanultam a gép kezelésének, valamint a beállításoknak az alapjait. Kiderült, hogy van a szenzoron egy kis szennyeződés (jobb alsó sarokban lévő folt), amit letisztíttattam róla (lehet venni szenzortisztító kefét, azonban én jobbnak láttam kevesebb pénzért elvinni szakemberhez). És ami a legfontosabb: egy nagyon jó túra volt, amire mindig szívesen fogok emlékezni. Nem mondom, hogy nem jött volna létre, ha nincs fényképezőgép, de az biztos, hogy ez volt az események katalizátora. Tényleg egy emlékezetes első alkalom lett :)

Második szalamandra

Második szalamandra

Bemutatkozás

Sziasztok! Kicsit több, mint egy éve kezdtem el foglalkozni a természetfotózással. Ez alatt az idő alatt összegyűlt annyi anyag, hogy gondoltam érdemes lenne készíteni belőle egy blogot. Mielőtt viszont bármibe is belekezdenék, szeretném tisztázni, hogy miről is van, illetve lesz szó:

Valamikor 2010 környékén kezdett el foglalkoztatni a természetfotózás gondolata, azonban akkor még nem volt elég erős a késztetés, hogy belevágjak. Fellángolás néha volt, de csak kompakt géppel kattintgattam, az igazi vízválasztó 2015 szeptembere volt, ekkor hozzájutottam életem első tükörreflexes fényképezőgépéhez. Innentől kezdtem el komolyabban foglalkozni a témával.

A természetfotózáson belül különösképpen három téma érdekel: a növény, a madár, és a kétéltű\hüllő fotózás. Mind a 3 kategóriában a számomra kedvelt fajokat szeretem megörökíteni. Gondolkodtam azon, hogy itt összefoglaljam, hogy mik ezek a fajok, de igazából nem is lehetne 1-2 kritériummal megfogalmazni, mert kivételek mindig lennének, listába szedve meg egy kicsit unalmas lenne végigolvasni, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy a bejegyzéseimben úgyis ezek fognak szerepelni.

Amire még ki szeretnék térni, az a technikai háttér: kezdetekkor egy Nikon D70-el rendelkeztem, egy hozzá való 18-105 mm-es beépített fókuszmotoros objektívvel, majd a géppark folyamatosan bővült. Nem írom le minden egyes bejegyzésnél, hogy mit használtam, de ahol történt komolyabb váltás, azt azért megemlítem.

Zárszóként pár gondolat arról, hogy miért választottam ezt a hobbit, és hogy miért csinálok belőle blogot: Nagyon tetszik, hogy van hova fejlődni, mindig van egy új technika, amit ki lehet próbálni, vagy egy új téma, amit érdemes megörökíteni. Megtanítja az embert a türelemre, kitartásra ösztönzi – hisz van jó pár olyan téma a természetben, amit egy évben csak egyszer lehet megörökíteni, és ha az nem jön össze, vagy nem úgy, ahogy elképzelte az ember, egy évet várnia kell a következő lehetőségre. Nem utolsó sorban a természetet is jobban meg lehet ismerni; ha az ember valamit direkt keres, vagy ha útközben talál egy érdekes témát amit megörökít, és annak utólag utánanéz, azzal máris tanult valami újat – mi mikor nyílik, mi hol található, melyik állatnak milyen viselkedési formái vannak, mikor figyelhető meg stb.

Képeket emlékbe készít az ember. Azonban ha elmegy különleges helyekre, ahová akár többször is visszatér, lefekszik a földre, vagy órákig várakozik egy helyben csak azért, hogy elkészítsen egy képet, akkor már nem csak a képen látható téma lesz egy emlék, hanem az elkészülés körülményei is. Ezért is gondoltam a blogos formátumra, ahol nem csak kiteszek bizonyos időközönként néhány képet, hanem az élményt, az ahhoz tartozó történetet is megosztom. Hisz ez a fő ok, ami miatt fotózom: nagyon jó visszanézni 1-1 jól sikerült képet, de az élmény, és a megszerzett tudás az, ami értékessé teszi számomra.