2019. október 18., péntek

2019. május - Izland madárvilága


Ahogy korábban ígértem, jelen bejegyzésemben az Izlandon készült madárfotókat mutatom be.
Lunda

Ami a rövid kint töltött idő alatt is egyértelművé vált, hogy Izland madárvilága hihetetlenül fajgazdag, ráadásul a fajok egyedszáma is magas. Mindenhol rengeteg madarat lehetett megfigyelni, és pár órával az érkezés után már több olyan madárfajjal is találkoztam, melyekhez eddig még nem volt szerencsém.

Az elsők között volt a csigaforgató, melynek jellegzetes kinézetét már jól ismertem a könyvekből, azonban eddig nem sikerült látnom, mivel ez a partimadár elsősorban tengerpartokon költ, nálunk csak ritka kóborló.

Csigaforgató

Csigaforgató

Csigaforgatók

Csigaforgató

Csigaforgató

Csigaforgató

Miközben nagyban fényképeztem az első csigaforgatómat, már be is jelentkezett egy újabb madárkülönlegesség, az aranylile. Ez a faj nálunk átvonuló, azonban még vele se sikerült találkoznom. Érdekes, hogy az izlandi folklórban ez a madár a tavasz hírnöke.

Aranylile

Aranylile

Aranylile

Szintén elég gyakori faj volt a sarki csér, a kis póling, a heringsirály és a nagy goda. Ezek közül egyedül a nagy goda fészkel nálunk, de az is csak kis számban, a heringsirály rendszeres vendég, a kis póling kisszámú átvonuló, a sarki csér pedig csak ritka kóborló. Ez idáig még egyikkel sem sikerült találkoznom.



Sarki csér

Sarki csérek

Sarki csér

Sarki csér

Kis póling

Kis pólingok

Kis póling

Kis póling

Heringsirály

Heringsirályok

Heringsirály

Nagy goda

Nagy goda

Nagy goda

Nagy goda

Nagy goda

Egyik áhított fajom az északi búvár volt, mely nálunk csak ritka kóborló. Szerencsére több helyen is sikerült találkoznom ezzel a különleges madárral.

Északi búvár

Északi búvár

Északi búvár

Északi búvárok

Északi búvárok

Északi búvár

Északi búvárok

Északi búvár

Récék közül hármat sikerült megörökíteni, a kontyos récét, mely nálunk gyakori téli vendég, a pehelyrécét, mely nálunk ritka vendég, valamint a tarka récét, mely nálunk egyáltalán nem fordul elő, Európában egyedül Izlandon gyakori, másutt csak ritka kóborló.

Kontyos réce

Pehelyréce

Pehelyréce

Tarka récék

Tarka récék

Nagytestű vízmadarakból is három fajjal sikerült találkoznom, az énekes hattyúval, a rövidcsőrű lúddal és az apácalúddal. Az énekes hattyú hazánkban kisszámú telelő, illetve egy költőpárja ismert az Ipolynál, a másik két faj nálunk ritka kóborló, ráadásul az apácalúd Izlandon is csak átvonuló faj.

Énekes hattyú

Rövidcsőrű ludak

Apácaludak

Kettő, kifejezetten sarkvidéki, tengerhez kötődő madárfajhoz is volt szerencsém, az északi sirályhojszához, mely szép számmal fordult elő a vízeséseknél, illetve a nagy halfarkashoz. Előbbi faj esetében nem találtam hazai előfordulásról adatot, az utóbbi fajnak az elmúlt száz évből tíz előfordulása ismert hazánkban.

Északi sirályhojszák

Északi sirályhojsza

Északi sirályhojszák

Nagy halfarkas

Utam során olyan fajokkal is találkoztam, melyek nálunk sem ritkák, közülük kettőről készítettem fényképet, a hollóról és a seregélyről.

Holló

Seregély

A végére hagytam a leginkább áhított fajt, melyet semmiképp sem akartam elszalasztani. Természetesen a lundáról van szó, Izland egyik jelképéről, erről a különleges kinézetű, sziklafalakon fészkelő tengeri madárról. Érdekes módon a lundának is van egy hazai előfordulási adata: 1862-ben találtak egy elpusztult példányt Hódmezővásárhelynél.

Lundák

Lundák

Lunda

Lunda

Lunda

Lundák

Lundák

Lunda

Lunda

Lunda

Lundák

Lunda

Lunda

Lunda

Lunda

Izland felfedezése hatalmas élmény volt számomra, de a rengeteg különleges madárfaj megfigyelése és megörökítése tette ezt teljessé.