Általában, ha egy ritka
madárkülönlegesség felbukkan Magyarországon, vagy későn értesülök róla, vagy
több száz kilométerre tőlem tűnik fel. Amikor 2018 december elején olvastam a
hírt, hogy hazánkban kuhit észleltek, azzal a lendülettel le is mondtam róla,
hisz a hír már nem volt friss, ráadásul elég messze a tartózkodási helyemtől
bukkant fel. Miután napokkal később is jöttek a hírek, hogy a kuhi még mindig az
országban tartózkodik, ráadásul ugyanazon a jól beazonosítható területen,
elkezdtem abban reménykedni, hogy még a következő hétvégét is itt tölti. Mivel még
pénteken is érkeztek pozitív hírek, így elhatároztam, hogy szombaton felkeresem
a madár tartózkodási helyét, hátha szerencsém lesz.
Az, hogy ennyire bezsongtam a hír
hallatán, annak köszönhető, hogy egy ilyen madár felbukkanása eseményszámba
megy. A kuhi alapvetően egy afrikai faj, ami a 70-es évektől már
Spanyolországban és Portugáliában is rendszeresen költ, de nálunk csak alkalmi
kóborló. Olyan szinten ritka, hogy eddig csak egy regisztrált felbukkanása
volt, 2012-ben. Ezzel a mostani megkerülésével már kettőre növekedett az itthon
megfigyelt kuhik száma.
 |
| A második regisztrált magyarországi kuhi |
A leírásoknak hála egészen könnyen meg
lehetett találni azt a magasfeszültségű vezetéket, melyen a kuhi tanyát ütött.
Amikor megérkeztem, épp nem volt ott, így várakozó pozíciót vettem fel, és
addig megpróbáltam a közelben vadászó kékes rétihéjákat fotózni.
 |
| Kékes rétihéja tojó |
 |
| Kékes rétihéja tojó |
Nem telt el
sok idő, és felbukkant egy ragadozó, mely egyik hazai fajra sem hasonlított –
megérkezett a kuhi. Nem akartam nagyon zavarni, így néhány kép elkészítése után
inkább odébb is álltam.
 |
| Kuhi |
 |
| Kuhi |
 |
| Kuhi |
 |
| Búcsú - kuhi |
Egyedül azt sajnálom, hogy aznap borús
idő volt, így csak szürke hátterű képeket tudtam készíteni, de egy ilyen
apróság eltörpül amellett, hogy sikerült egy ennyire ritka fajjal találkoznom.
Ez olyan emlékezetes pillanat, amit soha nem fogok elfelejteni.
