Ahogy korábban is írtam, 2018 nyarán
kevés időm volt fotózni, de ez nem jelenti azt, hogy szögre akasztottam volna a
fotógépemet: utazásaim során mindig nálam volt arra az esetre, ha valami
érdekes fotótéma szembejön.
Az egyik ilyen téma egy szalakóta formájában
repült velem szembe, aminek azért örültem nagyon, mert szalakótát nagyon
régóta szerettem volna fotózni. Sajnos elég szégyenlős volt, de így is sikerült
pár képet készítenem róla.
 |
| Szalakóta |
 |
| Szalakóta |
A szalakóta fotózásán kívül a másik nagy
álmom, hogy újra találkozzak parlagi sassal, és ha lehet, jobb képeket
készítsek róla, mint múltkor. Nos, az álmom félig teljesült, több parlagival is
találkoztam, de mindegyik jó magasan siklott, így a részletgazdag képek
egyelőre váratnak magukra.
 |
| Fiatal parlagi sas |
 |
| Parlagi sas |
 |
| Parlagi sas |
 |
| Parlagi sas |
Aminek nagyon örültem, hogy többször is
találkoztam fekete gólyával a nyáron. A legtöbb esetben fotózásra alkalmatlan
magasságban repültek, de az egyik elég alacsonyan szállt ahhoz, hogy
értékelhető képeket készítsek róla.
 |
| Fekete gólya |
A bíbicek egész tavasszal
és nyáron magas létszámmal voltak jelen a Kiskunságban. A sok repülésüket
megörökítő kép után a nyáron földhözragadt állapotban is lefotóztam őket.
 |
| Bíbic |
 |
| Bíbic |
Az egyik kedvenc nyári pillanatom egy
egészen hétköznapi fajhoz, a fehér gólyához köthető. Egy villanyoszlopokkal
sűrűn szegélyezett úton haladtam, ahol arra lettem figyelmes, hogy néhány
oszlopon egy-egy gólya vert tanyát. Gyorsan meg is álltam, hogy megörökítsem
ezt a – számomra – különleges pillanatot.
 |
| Villanyszerelők |
A félgőzzel fotózás ellenére egész jó
nyarat zártam, de azért remélem, hogy 2019 nyara több madarat és képet tartogat
számomra.
