2016. december - Bled képekben

2016. sikeres év volt mind kirándulás, mind fotózás szempontjából: sok szép és különleges helyre eljutottam, ahol kedvemre fotózhattam, több olyan témáról tudtam képeket készíteni, amelyekről már régóta szerettem volna. Szerencsére az év utolsó kirándulására is egy különleges helyen került sor, méghozzá Bledben, ahol rendhagyó módon főleg tájképeket készítettem.

Bled egy gyönyörű város Szlovénia északnyugati részén, a Júlia-Alpok lábánál. A városnak már a környezete is lenyűgöző: hegyek ölelik körbe, a város központjában pedig megtalálható a Bledi-tó, valamint azon egy festői sziget. A természeti értékein túl az épített környezet sem elhanyagolható, a tó fölé magasodó vár impozáns látványt nyújt, de a szigeten található barokk templomot is érdemes megemlíteni.

Szerencsémre a tó kitűnő telelőhelyet biztosított néhány madárnak, így végre közelről is lencsevégre tudtam kapni egy nagy kárókatonát, valamint pár téli ruhás búbos vöcsköt.

A tó szörnye (nagy kárókatona)

Téli ruhás búbos vöcskök

Miután a város minden négyzet-centiméterét felfedeztük, a Vintgár-szurdok felé vettük az irányt – ami Bledtől néhány kilométerre található. Sajnos látogatásunk idején a szurdok nagy része le volt zárva, azonban így is megcsodálhattuk a meredek sziklafalakat, és a Radovna folyó mesébe illő kékeszöld színét. A folyó a különleges színével, és sok zúgójával tökéletes alanya volt a hosszú záridős, „fodrozódó víz” témájú kép készítésének – sajnos a korlátozott közlekedési lehetőségek miatt valami mindig belelógott a képbe, azonban a végeredménnyel még így is elégedett vagyok.

A Bledi kirándulás tökéletes zárása lett egy amúgy is remek évnek: sokat fejlődtem és tanultam a fotózásról, a képek mennyiségével és minőségével is elégedett vagyok. Természetesen a cél pedig minél többet fejlődni, minél több helyre eljutni, és minél több témáról minél jobb képeket készíteni.

2016. október - Mekszikópusztai madárles

Az őszről sokaknak az a kialakult képe, hogy ilyenkor a madarak többsége elvonul délre, és alig néhány madár marad itt a téli időszakra. Ez csak részben igaz, mivel a madarak jelentős része valóban útra kel ilyenkor, azonban nem csak az itteni madarak tesznek így, hanem tőlünk keletebbre, északabbra fészkelő társaik is, akik útja kicsiny hazánkon keresztül vezet. Ezért ősszel hatalmas madárcsapatokat lehet megfigyelni, ráadásul mivel hazánk kedvelt gyülekező- és éjszakázó helye a vonuló madaraknak, ezért nem csak a magasban repülve, hanem nagyobb síksági réteken, vagy tavak mellett is megfigyelhetőek. Mivel nem akartam lemaradni erről az eseményről, 2016 októberében Mekszikópuszta felé vettem az irányt.

Mekszikópuszta Fertőújlak közelében található, a Fertő tótól keletre. Egykor szikes mocsár volt, azonban ez a terület is a vízrendezések áldozatává vált, és a XX. század elejétől már csak jelentősebb csapadékhullás után borította víz. A Fertő-Hanság Nemzeti Park megalakulását követően az egyik kiemelt projekt volt a térségben a vizes élőhelyek rekonstrukciója, így ma már olyan mesterséges szikes tavak díszítik a tájat, amelyekből csak a legnagyobb nyári melegben tűnik el a víz. Ezek a tavak idővel kedvelt pihenőhelyeivé váltak a vonuló madaraknak.

A helyszínre érkezve már akkor tudtam, hogy megérkeztek a madarak, amikor még egyet sem láttam: a folyamatos és erős szél ellenére is már messziről lehetett hallani a több ezer lúd gágogását. A tavaknál a hanghatáshoz már látvány is társult: ameddig a szem ellátott, mindenhol madarakat lehetett látni, és nem csak ludakat, hanem parti madarakat, récéket és gémeket is.

Hiába volt lenyűgöző a látvány, egy-két óra után el kellett jönnöm, mivel a folyamatos szél egy idő után már teljesen elgémberítette a kezeimet. Miután otthon átmelegedtem, elkezdtem kacérkodni a gondolattal, hogy érdemes lenne kimenni még egy kicsit. Engedve a csábításnak visszamentem, ami már csak azért is jó ötletnek bizonyult, mivel így alkonyi fényeknél is tudtam pár képet készíteni.

Véleményem szerint az őszi madárvonulásnak fantasztikus hangulata van; a hatalmas ricsaj, a több ezer madár látványa egyszerűen leírhatatlan, olyan esemény ez, amit érdemes mindenkinek megtapasztalnia, és amit én sem szeretnék az elkövetkezendő időkben elszalasztani.