2017. december 13., szerda

2017. szeptember-november - Ősszel a Kis-Balatonon

2017. őszén támadt egy gondolatom, amit nem is értettem, hogy miért csak most jutott eszembe: el kéne menni a Kis-Balatonhoz fotózni.

Tényleg nem értem miért csak ekkor jutott ez eszembe, hisz annyira adja magát a helyszín: közel van, nagyon szép a vidék, rengeteg fajnak, főleg madárnak ad otthont. Mégse rágódtam ezen sokat, inkább arra koncentráltam, hogy pótoljam ezt a hiányosságot.

Első alkalommal, amikor kimentem, gyönyörű napos idő volt. Mivel már a ludak is útra keltek, így jó párat sikerült megörökíteni, és még egy rétisas is tiszteletét tette.

Távozó ludak

Ludak

Ludak
Szürke gém

Kis kócos nagy fakopáncs

Rétisas

Rétisas

Egy másik alkalommal köd szállt a környékre, aminek köszönhetően nagyon lecsökkent a látótávolság, cserébe nagyon hangulatos képeket lehetett készíteni.

Szürke gém a szürkeségben

Sejtelmes ludak

Szellem a ködben (kis kócsag)

Bionikus szigony (kis kócsag)1

Bionikus szigony (kis kócsag)2

Bionikus szigony (kis kócsag)3

Búbos vöcsök

Kis kócsag 
Kis kócsag




Utolsó őszi látogatásom alkalmával megint jó időt fogtam ki, ráadásul több ragadozót is sikerült megörökítenem: barna rétihéják, illetve egy újabb rétisas képeivel lettem gazdagabb.

Barna rétihéja

Barna rétihéja

Barna rétihéja 
Barna rétihéja



Barna rétihéja

Rétisas

Rétisas

Rétisas

Rétisas

Rétisas


Ahogy a képek is tanúsítják, tényleg mindig lehet valami érdekeset, megörökítésre méltót találni a Kis-Balatonnál, legyen bármilyen idő. Emiatt biztos, hogy többször fogok még a környéken szerencsét próbálni.

2017. december 6., szerda

2017. augusztus - Viperák földjén

Igaz, hogy mindegyik hüllőt kedvelem és szívesen fotózom, azonban idén a fali- és zöld gyíkokon kívül más hidegvérűt is meg szerettem volna örökíteni. Sajnos egészen augusztusig nem jártam sikerrel, ezért mindent egy lapra feltéve leutaztam a Kiskunságba, a rákosi viperák védelmének központjába.

Rákosi vipera

Magyarországon az elmúlt évtizedekben elképesztő sikereket ért el a természetvédelem, elég csak a rétisasok, a parlagi sasok vagy kerecsen sólymok védelmére és állománygyarapodására gondolni. Ebbe a sorba illeszkedik a rákosi vipera védelme is, ami egy maroknyi elszánt szakértőnek köszönhetően jött létre, ért el elképesztő, nemzetközi szinten is elismert sikereket, és tart mind a mai napig. Munkájuk már az egyetemen felkeltette az érdeklődésem, azóta tartom velük a kapcsolatot, és ha lehetőségem van rá, leutazom pár napra önkénteskedni, és gyönyörködni az ottani élővilágban. Idén azonban – ahogy a bevezetőben is írtam – fényképezni is szerettem volna, elsősorban rákosi viperákat, de homoki gyíkot is (amely elterjedési területe nálunk, Magyarországon éri el északi határát, és itt is csak foltszerű az előfordulása), illetve szalakótát (amely közeli rokona a gyurgyalagnak, azonban annál ritkább).

Rákosi viperával a természetben szinte lehetetlenség találkozni, nagyon félénk egy állat, veszély közeledtére azonnal fedezékbe húzódik, a tökéletes rejtő színe miatt pedig teljesen képes beleolvadni a környezetébe. Szerencsére a központ környékén viszonylag egyszerűbb dolga van a fotósnak, viszont a bujkálás miatt így sem könnyű jó képet készíteni róluk, de szerencsére volt köztük fotogén alkat is.

Rákosi vipera

A másik két fajjal sajnos nem volt szerencsém, de sok mással igen. Például a közeli mesterséges tónál sikerült mocsári teknősöket, és különböző harkályokat fotóznom.

Mocsári teknős

Mocsári teknősök

Zöld küllő

Nagy fakopáncs

A kiskunsági pusztában pedig további fotókkal lettem gazdagabb.

Tövisszúró gébics a kiskunsági tájban

Naplemente őzzel

Búbos banka nyílvessző

Tövisszúró gébics

Hamvas rétihéja

A zöld gyíkok innen sem hiányozhatnak

Nomen est omen - tövisszúró gébics

Gyurgyalag fa

Búbos banka

Egerészölyv

A legérdekesebb és leglátványosabb jelenet az volt, amikor egy kis őrgébics megtámadott egy nálánál jóval nagyobb egerészölyvet. Nem mindennapi látvány volt, pár képpel meg is örökítettem. 

Kis őrgébics támadás előtt

Dávid és Góliát (Kis őrgébics kontra egerészölyv) 1

Dávid és Góliát (Kis őrgébics kontra egerészölyv) 2


Örültem, hogy idén kijutottam a Rákosivipera-védelmi Központba, és nem csak a képek miatt, hanem jó látni, hogy ennek az unikális, csak a Kárpát-medencében élő kígyónak a védelme továbbra is sikeres, amelyhez én is hozzájárulhatok valamilyen szinten. Akit a téma bővebben érdekel, ezen a linken tud tájékozódni a rákosi viperáról, és a Központról is: http://www.rakosivipera.hu/hu/rakosi-vipera-vedelmi-kozpont/

2017. november 29., szerda

2017. június - Magyarország trópusi madarai

Kissé hatásvadásznak tűnhet a cím, azonban a gyurgyalag valóban eléggé trópusi jelegű madár, már ami a színét illeti: gyönyörű, élénk kékeszöld, sárga, és barna kombinációjával valóban idegennek tűnhet a Kárpát-medencében, pedig egészen elterjedt madár, bárhol felbukkanhat. Ezért (bízva a nagy számok törvényében és a szerencsémben) reméltem, hogy idén sikerül róluk is pár képet készítenem.

Gyurgyalag

A madár trópusi jellegéhez az is hozzájárul, hogy ideje nagy részét nem is itt, hanem Afrikában tölti. Nálunk májustól szeptemberig, de inkább augusztusig figyelhető meg, szóval viszonylag szűkös idő állt a rendelkezésemre. A szerencse megint az én oldalamon állt egy jó barát alakjában, aki mondott egy közeli homokbányát, ahol fészkelnek gyurgyalagok. Tippje igaznak bizonyult, a szóban forgó helyen valóban rengeteg gyurgyalagot lehetett látni, miközben akrobatikus mutatványokat hajtottak végre a levegőben. Elég szürreális látvány volt, ahogy a hatalmas bányagépek mellett békésen repkedtek ezek a nem mindennapi madarak. Van abban valami megnyugtató, hogy a folyószabályozásokkal az ember megszüntette a gyurgyalagok potenciális fészkelő helyeit, azonban a bányászattal nyitott partfalakat a gyurgyalagok alternatívaként tudják használni. Ebből is látszik, hogy a természet mennyire leleményes tud lenni (sajnos a legtöbb faj nem ennyire alkalmazkodó, de örülni kell ezeknek az apróbb csodáknak).

A gyurgyalagok igazi légi akrobaták

Rovarokkal táplálkoznak, melyeket repülés közben kapnak el

Gyurgyalagok

Gyurgyalag zuhanórepülésben

Gyurgyalag és a tápláléka


Gyurgyalag és a tápláléka

Gyurgyalag

Már a sikeres gyurgyalag fotózással is beértem volna, de a mázlim tovább kitartott: egy csapat holló is tiszteletét tette.

Hollók

Holló

Vegetarian progressive grindcore banda borító

Baljós szárnyak

Illetve egy egerészölyv is gyakori vendég volt.

Egerészölyv

Egerészölyv gyurgyalagokkal

Egerészölyv

Egerészölyv

Egerészölyv a lemenő napnál


Augusztus végére a madaraknak nyoma sem maradt, az addig szünetelő munkagépek a mementóként szolgáló üregeket hamar eltüntették (szerencsére felfüggesztik nyárra a munkát a madarak védelmében, a munka újbóli megindulása pedig segíti a meredek partfalak fennmaradását, ahová a gyurgyalagok minden évben új üreget fúrhatnak), azonban én számos képpel lettem gazdagabb, amikben tudok gyönyörködni jövő májusig, amikor újra élőben láthatom ezeket a páratlan szépségű madarakat.